27.fejezet

Egész éjjel nem aludtam. Egyrészt, mert iszonyatosan fájt a hasam, és össze-vissza forgolódtam, másrészt meg anya szavai visszhangzottak a fejemben. "Kértem a háziorvostól időpontot. Mához egy hétre elmegyünk hozzá". Basszus-basszus-basszus...! Mindenképpen beszélnem kell Harry-vel. De hajnali kettőkor mégsem hívhattam fel. Bár... majdnem tárcsáztam a számát.

Nem csoda, hogy a dorbézolásom miatt, amikor délután fél kettőkor felkelek, Virágot szinte meg sem ismerem.

   - Tudod... az unokatesód. Ilyen sokáig nem voltam távol - röhög ki jóízűen - mit csináltál te tegnap? - huppan le az ágyamra... egy doboz csokis sütivel... Niall. Ásítok egy hatalmasat, és nyújtózok egy nagyot - azért be ne kapj. Na - csap a takarómra. Megdörzsölöm a szemem, és beszámolok neki a tegnapról; a fotózást, a hasfájást, az ájulást, a Harry-vel való kapcsolatomnak kielemezését az MTV által és... anyut is. Virág néha jujjog, néha a szája elé kapja a kezét. De az utolsó témánál levegőt is elfelejt venni. Kidülledt szemekkel néz rám.

   - És... - köszörüli meg a tokát - mit csináltál?

   - Nem aludtam az éjjel - felelek monoton hangon.

   - És mit akarsz csinálni? - faggat tovább.

   - Harry ott akar lenni mellettem, amikor beszélek anyuval... már szó volt arról, hogy ideje lenne elmondani neki, de... így... már... meg vannak számlálva a napok - mondom elfúló hangon, és kiszakad belőlem a sírás, ami csak fokozza a hasfájásom. A tenyerembe temetem az arcom, Virág pedig aggódóan átölel és erősen magához szorít.

   - Jaj, Sophie! - simogatja a hátamat, hogy megnyugodjak. A vállgödrébe fúrom a fejem, miközben a két kezemmel a felkarjába kapaszkodok - figyi, bármi történik, én itt vagyok neked. Majd hozzánk költözöl, Magyarországra! - próbál felvidítani, és hallom a hangján, hogy el is mosolyodik. Szomorúan felnevetek, és felemelem unokatesóm arcára a fejem.

   - Szerinted mégis mit csináljak? - törlöm meg a szemem.

   - Először is - tápászkodik fel az ágyamról Virág,és engem is kihúz a takaró alól - szedd rendbe magad. Aztán reggelizz meg, zárkózzunk be ide, és hívd fel Harry-t.

Bólintok, és berongyolok a fürdőbe. Magamra engedem a forró vizet, és azt képzelem, hogy minden egyes vízcsepp egy-egy gondomat mossa le rólam. Kijövök a zuhany alól, magamra tekerem a törölközőm, és hideg vízzel megmosom az arcomat. Ahogy kilépek a szobámba, látom, hogy nyitva van az erkélyajtóm, és Virág járkál pironkodó arccal a balkonon. Egyértelmű, Niall-lal beszél. A szekrényemből kihalászok egy élénk rózsaszín vászonsortot, és egy sötétkék Abercrombie-pólót kapok magamra, amit olyan hülyén szabtak meg, hogy a mellemen egy kicsit feszül, viszont a derekamon körbecsúszik, és a csípőmet nem takarja. Suliba nem vehetem föl emiatt, de itthonra tökéletes, szóval nem dobtam még ki. Amúgy, hetedikes korom óta jó rám... kezdem érteni, hogy miért hív Louis mindig Picúrnak...

Megvárom, hogy Virág befejezze a telefonálást, és amikor bejön az erkélyről, már bevetettem az ágyamat.

   - Mi volt? - kérdezem, az ajtón kilépve.

   - Csak fölhívott, hogy felkeltél-e már - elvigyorodik - mondtam, hogy már fél órája.

   - Kac-kac-kukac - mosolygok rá gúnyosan - de, ugye, nem...? - fordulok vele szembe, így az utolsó lépcsőfokokat hátrafelé teszem meg - nem mondtál neki semmit, ugye? - unokatesóm megrázza a fejét.

   - Nem, de hogy. Tuti elmondaná Harry-nek.

Belépünk a nappaliba, mire anya leengedi az újságot maga előtt.

   - Na, jó estét, lassan! - ugrat, célozva a tizenkét órás alvásomra.

   - Szia - nevetek zavaromban - de, azért adsz enni? - vigyorgok rá, mire ő mosolyogva az égre tekint.

   - Hoztam kakaós csigát reggel - Virággal összevigyorgunk, és elindulunk a konyha felé - kilenckor! - kiáltja még utánunk anya, mire én hangosan felnevetek.

Megeszünk két kakaós csigát, és ellopok egy kis üveg vizet a hűtőből a hasamra, majd visszamegyünk a szobámba. Virág rögtön rárepül a csokis sütire, én meg félig felhúzott szemöldökkel figyelem unokatesómat.

   - Mi van? - tárja szét a karját - Niall rászoktatott a folyamatos kajálásra. El fogok hízni... - szontyolodik el, mire megforgatom a szemem.

   - Hülye - fejezem ki nemtetszésemet, és a mobilom után nyúlok - na... - sóhajtok, és tárcsázom Harry-t.

Virág feltelepszik az ágyra, és miközben lehúz, hogy üljek már le mellé, nagyban mutogatja, hogy hangosítsam ki a telefont. Megnyomom a gombot, és Harry pont akkor veszi is fel.

   - Kicsim, baj van? - szól bele aggódva.

   - Hát... - kezdem, de egy "PICÚÚÚÚR!"-üvöltés megzavar a mondanivalómban - öhm... - szorítom össze az ajkaimat, hogy ne röhögjek hangosan. Virág viszont a párnámba fojtja hangos röhögését.

   - Várj, keresek egy külön szobát - röhög Harry is kicsit. Egy ideig nem szól a telefonba, csak halljuk, ahogy egyenletesen fújja ki a levegőt, és ahogy sietős léptei tompán puffannak a padlón, és hogy egyszer csak becsap maga mögött egy ajtót - na, most már jó lesz - kattan valami a háttérben. Valószínűleg, a zár - mondd, mi történt?

   - Ugye... tegnap beszélgettem anyuval... - kezdem a könnyeimet nyelve, mire Virág biztatóan megszorítja a kezem - és... észrevette, hogy mostanában kicsit fura vagyok, meg hogy elájultam, meg minden.

   - Rájött? - vág ijedten a szavamba barátom.

   - Nem, nem épp... öhm. Jövő héten megyünk dokihoz, hogy... kiderüljön, mi bajom van - lélegzetvisszafojtva várom, hogy mondjon valamit, de percekkel később sem hallunk mást, csak a szuszogását - Harry - szólítom meg félénken, miközben Virággal egymást nézzük értetlenkedve.

   - Itt vagyok - felel barátom - gondolkodom. Mert bizarr lenne, ha mennék veletek a vizsgálatra - egyetértően bólintok - de ott akarok lenni, amikor elmondod.

   - Igen, azt tudom. De akkor mi legyen? - harapom be az alsó ajkam.

   - Hmm... - sóhajt egy nagyot - mit szólsz ahhoz, hogy... ha az interjú után nálam alszol, átrágjuk magunkat a témán még egyszer, és másnap elmondjuk, oké?

   - Rendben - bólintok... bár, nem igazán tudom, minek. Úgysem látja. Na, mindegy - köszönöm - mosolyodom el hálásan.

   - Mit, kicsim? - nevet fel halkan - ezt ketten csináltuk... nem is akárhogy - jön elő belőle a perverz idióta.

   - Na, jó - forgatom meg a szemem, amíg Virág próbál nem hangosan röhögni - szerintem most köszönjünk el - fojtom magamba a vigyorom, amit unokatesóm látvány idézett elő.

   - Jól van - röhög fel Harry - akkor, holnapután megyek érted, és onnan együtt megyünk az interjúra.

   - Oksi. Szia.

   - Szeretlek! - és mielőtt válaszolhatnék, kinyomja a hívást. Virágból meg szinte kirobban a röhögés.
   - Hát ez tiszta hülye! - folynak a könnyei - a kis perverz állat! Úristen! - amíg ő vinnyogva a tenyerébe temetve az arcát, szakad a nevetéstől, én csak nézem, hogy milyen jó kedve van.
   - Ez neked nagyon betett, basszus - nevetek fel én is halkan.
   - Még jó, a gyerek frenetikus - törli meg a szemét - jaj, istenem. Ez most jól esett - sóhajtozik.
Egész nap lustulunk, ami annyit tesz, hogy Virág a Twitter-en bekövet egy-két "juuuj, de cukiii!"-rajongót (szó szerint idéztem), én meg olvasok, amíg a srácok albumát hallgatjuk. Délután négy felé jön egy sms-em:
Liam vagyok, gyertek Skype-ra! És mentsd el a számom!!:) - rögtön felugrunk Skype-ra, és videóhívást indítunk. Liam rögtön elfogadja, és ahogy betölt a kép, ő is megjelenik... Danielle-lel.
   - Juuuuj, Daniii! - visítunk fel unokatesómmal szinkronban.
   - Sziasztok, lányok - integet a lány mosolyogva - rég láttuk egymást, hogy vagytok?
   - Jól... - válaszoljuk egyszerre, és Virág elkezd csacsogni, hogy mindenről beszámoljon... helyettem is - ja, és Chris, S: volt pasija volt a segédmodell - beszél a fotózásról, mire Liam és Dani elhúzza a száját
   - Uhh... és mi volt? - kérdezi tőlem fintorogva barátnőnk. Megvonom a vállam.
   - Semmi. Próbált beszélni velem, de leállítottam. Nem voltam rá kíváncsi. Harry meg gondolatban kinyírta ötvenszer... - idézem fel barátom gyilkos tekintetét, mire mindenki felnevet.
   - Igen, ez rá vall - bólint Liam - pláne, ha rólad van szó - teszi hozzá mosolyogva. Nem tudom, hogy értette, de ösztönösen a hasamra teszem a kezem.
   - Hogy vagy? - kérdezi Danielle.
   - Jól. Bár, napok óta fáj a hasam - grimaszolok, mire Dani lebiggyeszti az ajkát.
   - Ha bármire szükséged van, csak szólj - mondja komolyan Liam, én pedig lesütött szemmel elmotyogok egy "köszi"-t.
   - Amúgy... láttátok az MTV hírét rólatok? - kérdi Danielle. Összeszorított állkapoccsal bólintok.
   - Igen. Harry-nek egy pohara bánta - próbálom enyhíteni a saját feszültségemet.
   - De milyen jó dal született már belőle! - vigyorodik el Liam.
   - Juuuj, mi aaaz? - néz rám csillogó szemekkel Virág. Liam-re pillantok, aki biccent, hogy a címét elárulhatom.
   - Nem tudnak rólunk - mondom, Virág pedig a szája elé kapja a kezét.
   - Úristeeen, hallani akarom! - néz könyörgően Liam-re, aki tehetetlenül széttárja a kezét.
   - Sajnálom, Sophie sem hallhatta - még mindig unokatesómat figyelve bólintok.
   - Ja, mert a hülyéje félt, hogy "meglékelem" a dalt - forgatom a szemem, mire Dani felnevet:
   - Ne aggódj, majd ha már fél éve együtt vagytok, mindent el fog neked játszani - legyint, én meg felé fordulok.
   - És fél évig viseljem el?! - nézek körbe a barátaimon kétségbeesett tekintettel, mire mindannyian felnevetnek. És ekkor megcsörren a mobilom. Gyorsan odaszaladok, hogy megnézzem, ki hív, de "Ismeretlen"-t ír ki, hát felveszem - igen? - szólok bele.
   - Kérlek, ne tedd le - hallom Chris hangját a vonal másik végéről - beszélni akarok veled. Ott van Virág is? - intek unokatesómnak, hogy mindjárt jövök, és bezárkózom a fürdőbe. Leülök a kád szélére.
   - Mit akarsz? - kérdezem hidegen. Nem érdekel, hogy mennyire józan, és nem érdekel, hogy mennyire félénk a hangja. Nem leszek vele kedvesebb. Nem érdemli meg.
   - Bocsánatot kérni - jön a nem éppen meglepő válasz - mindenért. Nézd, tudom, nem kellett volna annyira kiakadnom ott, a kocsmába. De tényleg sokként ért a jelenléted, mert úgy tudtam, hogy nem jársz ilyen helyekre. Ezért nem tettem be a szakításunk után a lábamat egyik klubba sem. Nem akartam veled összefutni. Az meg csak hab a tortán volt, hogy a sárga földig ittam magam. És ha már szakítás; nem tudom, miért tettem, amit tettem, azt tudom, hogy megbántam. Hiba volt. Miután elrohantál tőlem, el is küldtem a csajt, nem tudtam többet ránézni. Sophie... - sóhajt egy nagyot - hiányzol. És ezt most komolyan is gondolom. Szeretlek.
   - M-mi van? - dadogom döbbenten.
   - Szeretlek - ismétli meg Chris - újra akarom kezdeni veled.