23.fejezet

A srácok követik a tekintetünket. Egyikük sem érti, hogy mi bajunk van az éppen belépő fiúcsapattal.
   - Ki az? - nyújtogatja a nyakát Niall.
   - Chris - felelek rekedtes hangon, még mindig a srácot figyelve.
   - Az exed? - kérdezi egyszerre Louis és Zayn. Bólintok.
   - Igen... - Harry totál megfeszülve vesz egy mély levegőt:
   - Hagyjuk figyelmen kívül. Akkor valószínű, hogy nem szúrnak ki minket ebben a sarokban - mindannyian visszafordulunk az asztalunkhoz, de sokkal csendesebben beszélgetünk tovább. Egyikünk sem kelt feltűnést. Még Louis sem. Chris és a haverjai kikérik az italaikat - rövideznek, hát persze -, majd leülnek a bárpulthoz. Félhangosan duruzsolják egymásnak a mondanivalójukat, miközben iszogatnak.
   - Hozok még inni, oké? - áll fel Liam, de még mielőtt elindulhatna, a karjánál fogva visszarántom:
   - Nekem hoznál inkább jeges teát? - kérdezem halkan.
   - Persze - mosolyog kedvesen, majd elmegy italt kérni. Chris egyik haverja addig a bárpult hozzánk közelebb eső végébe jön, és megkéri a felszolgáló csajt, hogy kapcsoljon be valami zenét. Ahogy megfordul, pont velünk kerül szembe. Mi, Virággal kerüljük a tekintetét, Zayn és Louis zavartalanul folytatják a halk diskurzusukat, Harry és Niall meg farkasszemet néz a gyerekkel. Harry nyugtatásképpen az asztal alatt megfogja a kezem, én meg idegesen elkezdek dobolni az ujjain. Virággal összeakad a tekintetünk, és mindkettőnk arcán látszik, hogy teljesen belénk állt az ideg. A srác végül is elfordul tőlünk, és visszamegy Chris-hez. Észrevétlenül utánafordulok, és látom, hogy éppen súg valamit volt barátomnak, aki erre kikapja a mellette ülő haverjának a kezéből a whiskey-t, és egy hajtásra megissza azt. A csávó nem szól semmit, amiért pia nélkül maradt, kér még egy kört, és közli a csapossal, hogy azt Chris állja. Közben Liam visszaér a mi italainkkal, és beül mellém.
   - Sophie, minden oké? - kocogtatja meg a vállam, mire rögtön visszakapom a fejem.
   - Ja-ja... persze - legyintek - minden oké. Nyugi mááár! - simítom meg Harry karját, amikor meglátom az aggódó grimaszba torzult arcát - feszélyezve vagyok, de elfogadom. Megoldom.
   - Feszélyez a szeszélye? - vigyorog rám Louis, mire mind felröhögünk.
   - Pontosan - bólintok nevetve.
Louis szójátékának köszönhetően visszatér a nyugis - és hangos - kedélyállapot a bokszunkba. Na, lehet, hogy tök feleslegesen parázok itt össze-vissza...
Virág egyszer csak felpattan Niall öléből:
   - S., mosdó? - vigyorog.
   - Mosdó - bólintok én is, és kimegyünk a helyiségbe. Unokatesóm rögtön a tükörhöz lép, és ellenőrzi a fejét.
   - Pff... ha tudtam volna, hogy így fogok kinézni két óra múlva, eskü, otthon maradok - túr bele a hajába. Megforgatom a szemem.
   - Hülye vagy te, nem csúnya - sóhajtom.
   - Legalább egy ember így gondolja - vonja fel a fél a szemöldökét. Hitetlenkedve bámulok rá - mi van?
   - Niall! Az van - vágom rá - vagyis... ő van...
   - Jó, értelek - nevet fel - de hát, na... akkor is - motyogja. Fejcsóválva veszek egy mély levegőt, majd én is megigazítom a sminkem.
Kilépünk a mosdó ajtaján és visszaindulunk a bokszunkhoz, de valaki megragad a karomnál, durván visszahúz, és hátulról átkarolja a derekamat.
   - Hiányoztam? - hallom az ismerős és kevésbé kedvelt hangot.
   - Chris, engedj el - szólok rá ridegen, és lefejtem magamról a kezét, de erősen visszaránt, és befordít maga elé.
   - Tudod, most bepótolhatjuk az évfordulós randinkat - suttogja, miközben a karomat szorongatja. A leheletéből árad a whiskey-szag.
   - Te részeg vagy - tépem ki magam a karjai közül.
   - Ugyan már - ránt vissza magához, és a szája egyre közelebb ér az arcomhoz.
   - Hé, engedd el! - hallom Harry érces, mély hangját a hátam mögül. Chris annyira meglepődik ezen, hogy megenyhül a szorítása, így én már könnyedén ki tudok szabadulni. Hátrébb lépek, és Harry finoman megfogja a csuklómat, úgy húz be maga mögé. Megfeszült arccal méri végig Chris-t.
   - Ebbe ne szólj bele, bongyori, neked ehhez semmi közöd - mondja volt barátom. Harry elengedi a kezem, és ujjai ökölbe szorulnak. Niall és Louis hirtelen feltűnik mellettem. Értetlenkedve járatom kettőjük között a szemem, mire Louis csak legyintve annyit tátog, hogy "biztos, ami biztos". Bíztató...
   - Igenis van - felel Harry - mert ha még egyszer hozzáérsz, én esküszöm, hogy...! - lép egyet fenyegetően Chris felé, mire én is a két fiú közé ugrok, és Louis-ék is közelebb lépnek.
   - Harry-Harry, nyugodj le, tényleg - nézek mélyen a szemébe - ennyit nem ér, hidd el nekem. Tényleg. Kérlek, ne csinálj semmit, mert azzal tudod, hogy csak nekünk lesz rosszabb - a srác megenyhül, és finoman végigsimít az arcomon.
   - Máris beújítottál egy másik pasit? - szítja Chris a balhét - utánam már csak sztárokkal kezdesz? Mi van, én nem voltam elég gazdag, te pénzéhes ribanc?
   - Na, most lett belőled elegem! - emeli fel a hangját Harry, és újra maga mögé állít - hogyha még egyszer, csak a közelébe merészelsz lépni, én... - Harry-ről totál elfeledkezve, megint megkerülöm őt:
   - Chris, ha jól emlé... ááárhh! - sikoltok, mert ahogy volt barátom felé fordítom a fejem, Chris öklét érzem keményen az arcomnak ütközni. A hirtelen ütéstől kibillenek az egyensúlyomból, és a földön kötök ki.
   - A rohadt anyádat! - üvölt fel Harry, és komolyan megindul a srác felé. Szerintem ott, helyben széttépné, ha Niall és Louis nem terem a két oldalán, és együttes erővel fogják vissza Harry-t a mellkasánál. Én meg, kis fáziskéséssel, csak most érzem, hogy valójában mennyire is ég bal oldalt az egész arcom, plusz még a csípőm is baromira fáj az esés miatt.
   - Harry! - kiáltok neki, mire ő lerázza magáról a srácokat, és hozzám siet. A kezét nyújtja, én meg belekapaszkodom, úgy állok fel a földről, másik tenyeremet az arcomra szorítva.
   - Jól vagy? - kérdezi halkan, és lefejti a kezemet az orcámról.
   - Sebes? - kérdem. Megrázza a fejét.
   - Csak vörös. És itt már kicsit lila - érint meg finoman egy pontot a járomcsontomon, mire felszisszenek.
   - Gyerekek, menjünk - lép mellénk Liam - már fizettem - teszi hozzá, amikor Harry előveszi a pénztárcáját.
A kocsmából kilépve újra az arcomra szorítom a kezemet, hogy azzal hűtsem a járomcsontom körüli részt - télen-nyáron hideg a kezem, néha előnyömre válik -, úgy sétálunk végig az utcán.
   - Hogy menjünk? - kérdi Niall, amikor a kocsikhoz érünk.
   - Hát, te mész Virággal, Louis elviszi Zayn-t és Liam-et, Sophie meg jön velem - ajánlja Harry, és ez mindenkinek megfelel. Küldök egy sms-t anyunak, hogy Virág Niall-nál alszik, és engem se várjon egész éjjel, majd kocsiba ülünk. Harry-nél tudatosul bennem ténylegesen, hogy valami iszonyúan fáj a csípőm.
   - Úú, nagyon elestem - jegyzem meg grimaszolva, Harry meg a kanapéhoz vezet.
   - Kérsz valamit? - kérdezi aggódóan. Megrázom a fejem.
   - Nem, jól vagyok. Csak ülj le, légy szí' - mellém telepszik, hátával nekitámaszkodik a kanapé karfájának, és a mellkasára von. Vagy a hajammal játszik, vagy a hátamat simogatja, így fekszünk legalább egy negyed óráig, amikor is felemelem a fejemet, hogy lássam az arcát. Rám néz.
   - Mi az? - kérdezi halkan. Megcsókolom.
   - Köszönöm - suttogom két csók között. Elmosolyodik.
   - Mit? - hogy mit? Harry, angyalom, azt nagyon sok időbe telne elmondanom...
   - Mindent - felelem egyszerűen, mire hosszasan megcsókoljuk egymást. Ő a derekamnál magához szorít, amíg én az arcán simítok végig.
   - Mi legyen velünk? - mormogja, amikor eltávolodunk egymástól - nagyon sokat jelentesz nekem. Amióta megismertelek, fontos vagy. És nem csak azért, mert... - kalandozik el a tekintete a hasamra - csak nem tudok rajtad kiigazodni.
   - Eddig én sem tudtam magamon - felelek -, de azt hiszem, már tiszta - nézek mélyen a szemébe, és látom, ahogy felcsillan a két smaragdzöld szempár - lehet, hogy megérnénk egy próbát - mosolyodom el, mire Harry-nek is felfelé görbülnek az ajkai, és megjelennek azok a bizonyos gödröcskék az arcán. Felülünk rendesen a kanapén, és Harry egyik kezét összekulcsolja az ujjaimmal, és újra megcsókol. Másik keze a nyakamról a vállamon át végigcsúszik a karomon, majd megállapodik a combomon. A csók után nyom egy puszit a homlokomra, és, magával húzva engem, feláll a kanapéról.
   - Fáradt lehetsz. Menjünk aludni - vezet fel a szobájába. Pizsama gyanánt megkapom a híres-neves Ramones-pólóját és egy boxert, majd miután a fürdőben elvégzem a szokásos teendőimet, felkötöm a hajam, és amíg ő van a fürdőszobában, a függönyön kinyitva egy kis rést, kikukucskálok az ablakon, ami a hátsó kertre néz; egy medence, Lux-nak egy kis műanyaghinta, a kerítés mentén szorosan tömött bokor- és tujasövények, hogy a szomszéd még véletlenül se lásson át. De nagyon ízléses. Bár, a medence elég hatalmas...
   - Tetszik? - támasztja meg hirtelen az állát a vállamon. Bólintok.
   - Tetszik a hinta ötlete - mosolyodom el - Lux sokat van itt? - fordulok szembe vele, és ő a csípőmön nyugtatja a kezeit.
   - Ha nincs itt egy héten legalább egyszer, szóvá teszi otthon - vigyorodik el, és én is felnevetek halkan - jól áll a pólóm - jegyzi meg kacéran, miközben két karomat a nyaka köré akasztja.
   - Köszönöm - villantok rá egy széles mosolyt, és felnevetünk. Átkarolja a derekamat, és megcsókol. Ekkor a telefonom jelzi, hogy sms-em jött - ez Virág - engedem el Harry-t, és megnézem az üzenetet:
ideértünk Niall-hoz. és ti? mi van veletek?:));) xx
Gyorsan visszaírom, hogy majd holnap mesélek, mert azért van mit, mire rögtön reagált egy juuuuuuuuuuuuuuuuuuj:)))) xx -válasszal. Ezután bebújok Harry mellé a takaró alá, és - szokásomhoz híven - az ágy széle felé, a jobb oldalamra fordulok, mire hallom, hogy a srác elkezd mocorogni mellettem. Lehunyom a szemem, és érzem, ahogy Harry mögém húzódik, mellkasa a hátamra simul, és a keze, átkarolva a derekamat, megállapodik a hasamon. Elmosolyodom, és a kézfején végigsimítva, felülről összekulcsolom az ujjainkat, úgy alszunk el.
Úgy érzem, most minden a helyére a került.