22.fejezet

Ezen a héten megint megyek ultrahangra, és Harry most tényleg eljön velem, és mivel ő tudja, hogy kell megkerülni a házat, Paul-nak nem kell majd ott szobroznia, a bejárat előtt.
Niall és Virág kapcsolatáról egyre több cikk jelenik meg, hogy mi lesz velük a nyár után... szegények, nem győzik nyugtatni a rajongókat, hogy ne pörögjenek ezen a témán, mert ők sem teszik azt.
Eleanor-ékkal elmentünk moziba tegnap - csajos este, kellett már -, és annyira jó, hogy nem ítélnek el! Annyira boldog vagyok!
Zayn küldött egy sms-t Virágnak, hogy ma este majd legyünk fent Skype-on, hogy beszélgessünk velük négyesben Liam-mel. Hát, igen... őket annyira még nem sikerült megismernünk... Louis tegnap Twitteren kiírta ezt: Süsü és Picúr meghódítja a világot! @Sophie_Goldy - több, mint kétmillió retweet és csaknem harmadannyi kedvencnek jelölés. Amúgy, nem esett ki a szemem, amikor láttam az e-mailt, hogy megjelölt a posztjában, dehogy...!
Mára nem tervezünk semmit; anya is itthon van - végre -, éppen csinálja az ebédet, Virággal - és a szomszédokkal - meg az Up All Night albumot hallgatjuk max. hangerőn, miközben az erkélyen lazulunk. Unokatesóm a frissen mosott haját fésüli, én meg a viall-os cikkeket olvasom a laptopomon.
   - Hallod, ez jó: "Virág és Niall tegnap majdnem szakított az étteremben, amikor újra felmerült kettejük között a "mi-legyen-a-nyár-után?"-téma, mert a lány nem akarja magát elkötelezni egy olyan srác mellett, akit a több száz kilométeres távolság miatt alig látna" - olvasom fel - hülyék ezek...?
   - Ez milyen baromság már! - dobja át a válla fölött vizes haját - oké, tényleg szóba került a téma, de könyörgöm! Nem volt balhé. Nyugodtan átbeszéltük, és pont! Annyit mondtam, hogy hiányozna, mert messze lenne tőlem, akár együtt lennénk, akár nem.
   - Figyi, egyik komment: "Mielőtt még a tényleges szakításukat harangoznátok be holnap nagy dirrel-durral, ajánlom, hogy nézzetek utána a dolgoknak rendesen, mert abból, amit most leírtatok itt, csak annyi igaz,  hogy tegnap étterembe voltak. És ez elég szánalmas."
   - Na, köszönöm! - csap a térdére unokatesóm.
   - Lányok, zavarok? - kopog anya az ajtófélfán.
   - Dehogy is! - legyintek - mi az?
   - Most hívott a Vouge főszerkesztője, hogy szeretnék, ha te lennél a címlapon - mosolyog izgatottan. Virággal hatalmasra nyílt szemekkel egymásra nézünk.
   - Hú, őőő... khm - köszörülöm meg a torkom. Basszus...
   - Nem muszáj, ha nem akarod - simítja meg a vállamat.
   - Még átgondolom, jó? Mert ez így, hirtelen... - gesztikulálok erőltetett mosollyal az arcomon - hú...
   - Persze, semmi gond, megértem - legyint kedvesen - tíz perc múlva eszünk, jó? - fordul még vissza az ajtóból. Bólintunk, és amikor anya kimegy a szobából, Virág felém fordul:
   - Hívd fel Harry-t - de én ekkorra már tárcsázom a srácot. Szinte az első csöngő után felveszi:
   - Sophie, történt valami? - kérdezi ijedten - jól vagy?
   - Persze, minden oké, csak... mit csináljak? Mert anya most szólt, hogy a Vouge szeretne engem a címlapra.
   - Ezért hívtál föl? - hallom a hangján, hogy elmosolyodott.
   - Hát... ti mondjátok meg, hogy milyen szöveggel utasítsam vissza.
   - De... és most őszintén. Te le akarsz erről mondani? - kérdezi lágy hangon.
   - Hát... hát... nem igazán - felelem vonakodva.
   - Akkor vállald - jelenti ki. Teljesen ledöbbenek.
   - Hogy mit csináljak? - csúszik fel a hangom három oktávval magasabbra.
   - Vállald - ismétli - én majd beszélek Paul-lal, hogy ez még időben belefér. Feltűnő lenne, ha visszautasítanád, és csinos vagy, nem is látszik a hasad. Csak egyezz meg velük, hogy a saját ruháidban lehess. Ennyi.
   - Komolyan? - mosolyodom el - juuuuuj, Harry, köszönöm! Nagyon köszönöm! De, figyi, most mennem kell, szólok anyunak.
   - Persze, menj csak. Szia.
   - Pusziii! - köszönök el boldogan.
   - Szeretlek - és lerakjuk.
Ebédnél beszélek anyuval, hogy elvállalom a fotózást, szóval amíg mi, Virággal elpakolunk a konyhában, anya visszahívja a Vouge-ot.
Délután Virággal feltelepedünk az ágyamra. Ő a Facebook-ját nézegeti, én meg mellette elterülve olvasok.
   - Basszus...! - motyogom magam elé.
   - Mi van? - kapja fel a fejét unokatesóm - mi történt? - céloz a könyv történetére.
   - Harry azt mondta, hogy szeret! - a késői sokktól csak a copfomat tudom szorosabbra húzni.
   - Mi van?? - ül fel az ágyon - mikor?
   - Most, a telefonban!
   - És miért nem mondtad előbb?!
   - Mert csak most esett le! - hatásszünet. Aztán kiszakad belőlünk a röhögés - de... - sóhajtok, miután megnyugszom - basszus...
   - És mi lesz most? - kérdezi, miután ő is kap levegőt. Vállat vonok.
   - Nem tudom... mivel ez volt az utolsó szó, amikor letettük a telefont, nem veszem figyelembe - tényleg nem tudom, mit csináljak! Imádok vele lenni, de... ááááá, az életem úgy tűnik, enélkül is elég bonyolult...
   - Hát... oké - fürkész tovább Virág, majd visszafordul a laptop elé.
Komolyan nem tudom, mi legyen.

Hatkor Virággal fogjuk magunkat, felcipelünk egy kis rágcsát a szobámba, és megnyitom a Skype-ot. Elfogadok egy felkérést, mire a küldő szinte rögtön videóhívást indít. Elfogadjuk, és amikor betölt a kép, megjelenik Liam és Zayn.
   - Helló! - köszönnek mosolyogva. Mi szintén - mi jót csináltatok ma? - kérdi Liam.
   - Chill out. Semmit - vonja meg a vállát Virág - Sophie-nak fotózása lesz - teszi hozzá vigyorogva.
   - Hogy mi? - kerekedik el Zayn szeme.
   - De hát... - nyúl egyértelműen a hasához Liam.
   - Tudom-tudom - bólogatok -, de megkérdeztem Harry-t, és kitalálta, hogy mit csináljak. Segít nekem ezt elintézni.
   - Harry... - ismétli a nevet Zayn. Bólintok - Harry segít ebben - megint bólintok - de... most... miért?
   - Mert én szeretném - motyogom.
   - Óóó! - néz össze a két srác sokatmondóan. Mi, Virággal meg értetlenkedve.
   - Most mi van? - kérdezem.
   - Semmi-semmi - legyint Liam.
   - Elég, ha csak mi értjük - teszi hozzá Zayn.
   - Hát... azt köszi - jegyzi meg Virág, amíg én felvont szemöldökkel csóválom a fejem. A srácok csak vigyorognak.
   - Na, jó. Hanyagoljuk a témát... a végén még komolyan elkezd érdekelni a dolog - mondom - veletek mizujs'?
   - Niall-lal voltam. Próbálkoztunk a dalszerzéssel, de kajálás lett belőle - vigyorog Zayn Virágra, aki csak bólint, majd felnevet.
   - Én Danivel voltam - mosolyodik el édesen Liam.
   - Juuuuuuuuuj! - kapjuk a szánk elé a kezünket Virággal - és mi voooooolt? - kérdezi unokatesóm.
   - Semmi, elmentünk ebédelni, aztán sétálgattunk a városban. Utána nálam voltunk, megnéztük a Toy Storyt.
   - Juuuuuuuuuj! - vinnyogunk újra.
   - De cukik már... - mutat ránk nevetve Zayn, mire én összenézek Virággal, majd eltakarom az arcom.
   - Jól van, de hát na... - motyogja barátnőm - szeretjük Payzer-t.
   - Payzeeeer foreveeeer! - emelem a magasba az öklöm. Liam-ék csak mosolyognak, vagy egymást, vagy minket nézve, ahogy fangirl-ködünk egy sort nekik, aztán egy csomó másik téma is szóba kerül; hogy hogy van Perrie, mi van Louis-ékkal, Virág hogy kezeli a viall-os cikkeket - kiderült, hogy a srácokat is rohadtul idegesíti a sok alaptalan pletyka, ami róluk kering - és persze, az is, hogy mi van Harry-vel.
   - Jól van, tényleg - bólogat Liam.
   - Sokszor szóba kerülsz - jegyzi meg Zayn. Én nagy szemeket meresztek rá:
   - Hogy mert?
   - Hát, a baba... - magyarázza - meg most nem igazán tudja, hogy hányadán áll veled - hát, azt én sem... - az addig megvan, hogy... mik a körülmények, csak eléggé fura, hogy nem jártok meg semmi... én véleményem, ne kezdj el távolról fojtogatni - emeli maga elé védekezően a kezét.
   - De, most komolyan, Sophie - veszi át a szót Liam - amióta elmondtuk Danielle-éknek, hogy mi a helyzet, nem volt... nem volt semmi? Mert Niall is mondta, hogy te maradtál Harry-nél akkor a legtovább.
   - Hát... - bajban vagyok. Mert azt, amikor elmondtam Harry-nek, hogy mi volt az ultrahangon, nem mondtam el senkinek. Én se tudom hova tenni, hát a többiek hogy tudnák? - hát, elmondtam, hogy mi van a babával.
   - Igen...? - fürkész összeszorított szájjal Zayn.
   - Megcsókolt - mindenkinek felderül az arca. Még Virágé is -, de nem tudom hova tenni! Komolyan nem. Úgy érzem, hogy... egyszerűen nem tudom hova tenni a gyereket, sajnálom. Oké, imádom, persze, de melyik épelméjű tizenéves nem? És mint embert is nagyon becsülöm és szeretem, mert amit értem tesz mostanában, az... egyszerűen nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire jó tudni, hogy ennyire mellettem áll, amikor simán mondhatná azt, hogy "Hát, ez ritka szar helyzet. Részvétem.", és magamra hagy. Ehelyett, pedig ő is tudja, hogy mennyire kockázatos játékot űz most, itt van mellettem, felelősséget vállalt, és amikor felhívtam a Vouge-gal kapcsolatban, halálos rémülettel az volt hozzám az első kérdése, hogy mi történt. Tényleg nagyon szeretem, úgy érzem, nem tudnám nem szeretni, de jelen pillanatban az érzelmeim minden téren egy nagy katyvasz, és csak azért tudom, hogy Virágot nem rajongási szinten szeretem, hanem teljes szívemből, mert családtag, veletek meg ennek az ellentéte, mert még nem beszéltünk olyan sokat, de könyörgöm, ti vagytok Zayn Malik és Liam Payne! Harry viszont... totál bajban vagyok, mert egyszer csak felnézek rá, ugyanúgy, ahogy pár hónapja, máskor meg ki sem tudom verni a fejemből, és azon gondolkodom, hogy milyen lehetne a barátnőjének lenni. És nagyon sokszor eljátszom ezzel a gondolattal, de már tanultam bioszból, hogy a terhes nőnek a leggonoszabb ellenségei a saját hormonjai. Így komolyan nem tudom, mi van - hadarom a mondókámat. Virág egyetértően mosolyog és bólogat, a srácok meg csak néznek ki a fejükből... úgy tűnik, ez egyszerre túl sok(k) volt nekik...
   - Oké, őőő... - rázza meg a fejét Liam - Louis most írt ránk, hogy Harry-vel lemennek a közeli kis kocsmába, és hogy menjünk mi is. Fél kilencre ott vagyunk értetek, oké?
   - Én is menjek...? - nézek rá. Bólint.
   - Persze. Nem "party-hard" szinten fogjuk nyomatni, nyugalom, csak beülünk valahova, és beszélgetünk, ennyi - mondja Zayn. Virággal belemegyünk, elköszönünk tőlük, majd kikapcsoljuk a gépet. Megbeszéljük anyuval, hogy hadd mehessünk el - ő persze, belemegy, nyár van, kitombolhatjuk magunkat -, és pont, mire elkészülünk, Liam-ék már ott várnak minket az ajtó előtt. Elmegyünk a kocsmába, ahol Harry-ék a bárpult másik végében lévő, egyik legeldugottabb bokszában ücsörögnek.
   - Sziasztoook - köszönünk a srácoknak, mire Niall rögtön felpattan, és szorosan megöleli barátnőjét, Louis meg odalép hozzám:
   - Picúúúúr!
   - Süsüüüü! - köszöntjük egymást. Liam elmegy mindenkinek inni hozni, mi pedig helyet foglalunk. Én Harry mellé kerülök, az egyik szélre, középen Louis és Zayn ül egymás mellett, velem szemben pedig Niall, Virágot az ölébe húzva. Amikor rájuk nézek, akarva-akaratlanul is elmosolyodom, és amikor ezt unokatesóm kiszúrja, cukin elpirul, majd nyom egy puszit barátja hajába.
Liam visszatér az italokkal - én és Virág egy-egy light kólát, Zayn Budweisert, Liam meg White Peach Breeze-t iszik (utóbbi rost nélküli barack- és narancslé keveréke, egy kis Sprite-tal. Tök finom, és még a színe is szép) -, majd beül mellém, a másik oldalamra. Nagyban beszélget mindenki mindenkivel, őszinte röhögcsélések hallatszanak az asztalunktól, amikor Harry egyszer csak a fülembe suttogja:
   - Beszéltem Paul-lal, nagy nehezen, de belement a vouge-os dologba.
   - Köszönöm - mosolygok rá hálásan, mire ő csak lesütött szemmel picit megrázza a fejét, majd karját a boksz háttámlájának tetejére ejti, így karol át engem - veled mizu'? - kérdezem, kicsit felé fordulva.
   - Louis-val lejöttünk ide kicsit, de aztán nagyon lapos volt az este... kellett még pár ember.
   - És? Milyen társaságot kaptál magad köré? - vigyorgok.
   - A legjobbat - húzza kacér félmosolyra a száját, én meg az égre tekintve halkan felnevetek.
   - Elképesztő vagy - csóválom a fejem.
   - Mondtam, hogy nem adom fel.
   - Meg is ölnélek, ha most akarnád feladni! - viccelem el a helyzetet, és most rajta a sor, hogy szemforgatva röhögjön, miközben kézfejével megsimítja az arcomat. Én lesütöm a szemem, és inkább beleiszok a kólámba.
Az este nagyon jól telik; a srácok oltják egymást, hangosan fel-felröhögünk, az italok fogynak, Louis sziporkázik... baromi jó. Nagyon jól érzem magam.
   - Ajaj... - harap egyszer erősen a szájára Virág, elnézve a fejem fölött.
   - Mi az? - kérdezem, és hátrafordulok abba az irányba, amerre ő is figyel - jaj, ne...
Nem hiszem el! Miért pont ma?