Most jöttem haza a megyei szépségversenyről, és tizenhat éves korom ellenére - pláne, hogy voltak nálam sokkal szebbek-jobbak-vékonyabbak-stb. - megnyertem. Ahogy pár hónapja a suliban rendezettet is, és a városit is. Megkérdeztem anyut, hogy ezt mégis én hogy csináltam... vagyis hogy ők hogy csinálták, apuval, mire csak elmosolyodott, és annyit mondott: "kislányom, te gyönyörű vagy." Hát, köszi anya. Válaszoltál a kérdésemre, tényleg. Mindegy, kreáltam magamnak erre két saját magyarázatot:
Egy: a verseny előtti nap a zsűrit elrabolták az UFO-k, és annyit kísérleteztek rajtuk, hogy a végén annyira megsérült a retinájuk, hogy azt hitték, hogy szép vagyok - erre elég kicsi az esély.
Kettő: apa indiai, anyu magyar, valamelyik dédszülőm pedig latin, és Kubában élnek, mióta az eszemet tudom. Ez tetszhetett meg a zsűrinek annyira - na, erre jóval nagyobb az esély.
Amúgy, elég érdekes, hogy ahelyett, hogy anyai oldalról nézve Budapesten élnénk, vagy bárhol máshol Magyarországon, vagy ahogy az indiai kultúrában szokás, az egész pereputtyunk odaköltözött volna apa családjához, Mumbai-ba, most Londonban élünk. Az Egyesült Királyságban. Mondjuk, nekem ezzel semmi kifogásom nincsen, imádom Londont, sőt, szinte a mániám ez a város, pedig születésem óta itt élek.
Tehát, ez lennék én; Sophia Chanasya Aranyi, latin-indiai-magyar lány, aki Londonban él, a városban, amiért oda-vissza van, és a népek szerint a megye szépe.
Azért, ez már igen.
Nagyon tetszik ^^
VálaszTörlés