8.fejezet

Végül kinyögöm az első mondatot, ami eszembe jut:
   - Van barátom! - kiáltom, és meglepettségemben elvigyorodok.
   - Oh-oké - nevet fel ő is zavarában.
   - Hölgyeim és uraim, a reklám után vendégem lesz Nicki Minaj és Justin Bieber, akik egy kis meglepetést tartogatnak számunkra! Ne menjenek messzire! Hölgyeim és uraim: One Direction és Sophia Chanasya Aranyi! Hamarosan jövünk - mutat Alan a kamerába. Szóval az egész ország látta, hogy mit tettem... tehát valószínűleg Chris is... Ezek a gondolatok cikáznak a fejemben, amíg utat török magamnak a srácok és Alan között, majd, Virágot a karjánál megragadva, berohanok az öltözőbe, és kulccsal zárom magunkra az ajtót.
   - Elárulnád nekem, hogy ez mégis mi a fitty-fene volt? - kérdezi Virág vigyorogva.
   - Tudom, egy szörnyű-szörnyű ember vagyok! - roskadok le az öltözőasztal székére, és a kezembe temetem az arcom.
   - Szörnyűűű? Sophie... téged megcsókolt Harry Styles! - guggol le elém izgatottan - max. azok a lányok nem bírnak most, ott kint, de hát könyörgöm, csak féltékenyek...
   - És mi van Chris-szel? - szakítom félbe - nem akarom elveszíteni! Mindennél jobban szeretem, és...
   - Na, most állj le - vág ezúttal ő az én szavamba - Harry lekapott... nagy ügy! Te se számítottál rá, ez nem összeesküvés a pasid ellen. Amúgy megy, Chris hány lánnyal smárolt már, amióta együtt vagytok?
   - Az más, az a munkája része... - védem barátomat.
   - Figyelj, Chris értelmes. És az egyetlen ember rajtam kívül, aki meg fog téged érteni, na az ő. Hidd el, nem lesz semmi szakítás emiatt! Amúgy meg, egy szava nem lehet, mert rögtön hárítottál, hogy van barátod. Csak... magadhoz kellett térned.
   - Annyira jó, hogy vagy nekem - nézek rá könnyes szemmel. Ő rám mosolyog, majd halkabbra veszi a hangját:
   - Amúgy, milyen volt? - vigyorodik el.
   - Virág! - csattanok fel, amikor kopogtatnak. Unokatesóm védekezően maga elé emelt kezekkel feláll, és az ajtó felé indul.
   - Jól van-jól van, azért a fejemet hagyd már a nyakamon... Ki kopog? - lép az ajtóhoz.
   - Superman! - hangzik a válasz. Virággal egymásra nézünk:
   - Louis - mondjuk szinkronban, majd unokatesóm ajtót nyit - fáradj be - int maga elé, Louis meg belép az öltözőbe. Én felállok a székből:
   - Mi az? - kérdezem a lehető legtermészetesebb hangomon.
   - Beszélnünk kell - felel - Harryről.
   - Hát, beszélj.
   - Nem itt. Remélem, van Skype-od - bólintok - szuper. Akkor este - nyújt a kezembe egy cetlit, amin a Skype-címe van, majd sarkon fordul, és kimegy a helyiségből.
   - Hallod, áruld már el, hogy csinálod - cicceg Virág - először Harry száma, most meg ez... - felnevetek.
   - Menjünk haza.

Ahogy hazaérünk, rögtön kikapok a frigóból két doboz kólát. A hűtő ajtaján egy üzenet vár anyutól: kicsim, későn érek haza, de felvettem az egész Alan Carr-t, holnap délelőtt megnézem. xx Anya.
Az egyik kólát odadobom Virágnak, a másikat meg magamnak bontom fel. Felmegyünk a szobámba, és amíg a gépemen betölt a Skype, Virággal azon agyalunk, hogy mit vacsizzunk. Végül amellett döntünk, hogy rendelünk valamit a közeli pizzázóból.
   - Na, akkor én telefonálok - pattan fel az ágyamról Virág, a mobiljával a kezében - milyen pizzát kérsz? - kérdezi tárcsázás közben.
   - Öhm... nem is tudom... - gondolkodom el - jó lesz a prosciutto-s.
   - Oké - emeli a mobilt a füléhez. Egy fél perc múlva már beszél is a rendelést intéző emberkével, és kimegy  a szobából. Nekem pedig már pittyeg is a Skype-om:
   SwagMasta
   Sophie?
   S.Chanasya
   szia, Louis. na, miről akartál beszélni?
   SwagMasta videóhívást indított
   - Bocsi, de nekem így kényelmesebb - mondja Louis a webkamerába, amikor elfogadom a hívást. Addig Virág leül mellém az ágyra úgy, hogy ne látszódjon a kamerában.
   - Na, akkor mondjad.
   - Figyelj, arról a csókról... szóval...
   - Véletlen volt - vágom rá.
   - De...
   - Nem, Louis. Számomra véletlen volt. Van barátom, nagyon szeretem őt, és nem akarok ebbe belekeveredni.
   - Jó - bólint - de csak egy kérdést válaszolj meg nekem. Miért hagytad? - na, e kérdés hallatán elakad a szavam.
   - Hogy-hogy "miért hagytam"? Nem is számítottam rá! - szalad össze a szemöldököm.
   - Sophie, vagy másfél percen át tartott a csókotok! Ne mondd nekem azt, hogy nem hagytad.
   - Louis, kéne a géped! - hallatszik egy tompa hang.
   - Hé, megjött a pizza - kocogtatja meg a vállamat Virág. Én sóhajtok egy nagyot:
   - Louis, engedd oda, nekem is dolgom van. Mindjárt visszajövök - lemászok az ágyról, és a pénztárcámmal a kezemben lemegyek a bejárati ajtóhoz. Átveszem a pizzát, és amíg a konyhában vágok egy szeletet az én sonkásomból és Virág vega pizzájából, egy hangos sikítást hallok a szobám felől. Gyorsan felkapom a két tányért és még két doboz kólát, és felrohanok a szobámba.
   - Mi történt? - szaladok az ágyamhoz. Virág könnyes szemekkel röhög.
   - Semmi-semmi, csak... ááá - temeti a kezébe az arcát. A gépemen Virág Facebook-ja van megnyitva, hát felnyitom a Skype-ablakot; Niall ül tágra nyílt szemekkel a gép előtt, és a kamerán keresztül egyenesen Virágra mered.
   - Mi történt? - kérdezem a sráctól,
   - Nagyon szép barátnőd van! - hallom az egyszerű feleletet. Jó, ez eddig is tudtuk.
   - Beültem a gép elé, megnyitottam a netet. Éppen felmentem a Facebook-ra, amikor hallom, hogy valaki elkiáltja magát, hogy "Szeretlek!" - meséli Virág, továbbra is nevetve - én meg... megijedtem... - mosolyogva lehajtom a fejemet.
   - Te jó ég... amúgy, Niall, Virág az unokatesóm. Bár, a legjobb barátnőm is... - fordulok vissza a gép felé.
   - Akkor tényleg igaz, hogy a magyar lányok a legszebbek - motyogja maga elé Niall - Virág... de szép név! - én ránézek barátnőmre; éppen fülig vörösödve mosolyog a kamerába. Hát, ez kész...
   - Oké, Niall, kérem vissza a gépemet - látjuk Louis farmerját megjelenni Niall válla mellett.
   - Nem - tiltakozik a srác - amúgy is tudom, miről van szó, én mondtam, hogy valakinek beszélnie kéne Sophie-val arról a csókról.
   - Öhm... helló! Én is itt vagyok - integetek a kamerába.
   - És? - guggol le a géphez Louis, így már látjuk az arcát - megvan, miért hagytad?
   - Te már tudod a válaszomat, ugye? - kérdezem összeszűkült szemekkel. Louis, a tipikus idióta vigyorával bólint. Virág és Niall is engem néznek - jól van, lehet, hogy egy fél pillanatra... egy... nagyon-nagyon picikét... talán élveztem - adom meg magam. Louis és Niall egy hosszú "óóóó!"-felkiáltás közepette lepacsiznak, Virág meg... ő nem szól semmit.
   - Tudtam, hogy érzel iránta valamit - jelenti ki büszkén Louis.
   - Hé-hé-hé, milyen érzésekről beszélsz te? - hátrálok - megcsókolt. Jó. És... tetszett is, igen. De érzéseket ne keverjünk bele oké?
   - Ez az, a fizikai vonzalom és a szerelem nem jár mindig párban - teszi hozzá Virág, én meg hálásan ránézek. Ő visszamosolyog rám. A fiúk meg totál megrökönyödve bámulnak minket.
   - Most komolyan, ti, lányok hogy tudtok ilyeneket kitalálni? - kérdezi végül Niall.
   - Jó, bármekkora hülyeségnek is tartom ezt, jogos, amit Virág mond - ismeri el Louis - de. Attól még, hogy neked nem jelentett semmit, nem jelenti azt, hogy Harry...
   - Figyelj, Harry kb. annyira ismer engem, mint én őt - vágok a szavába.
   - Hmmm... - hallom Virágot.
   - Jó, oké, én jobban ismerem őt, mint ő engem. Mindegy. De személyesen alig ismerjük egymást, úgy... úgy igazán. Ezért nem beszélhetünk szerelemről. Max. rajongásról, de az meg úgyis elmúlik - mondom, Louis meg csak megforgatja a szemét:
   - Jajj, istenem...
   - Bocs, hogy ezt mondom, Louis, de... igaza van - fordul felé Niall - ha nem érez semmit, akkor nem érez semmit, ezzel nem tudunk mit kezdeni.
   - Figyeljetek, nekünk most mennünk kell... - próbál kimenteni a helyzetből Virág.
   - De-de-de... - így Niall - látjuk még egymást? - néz nagy szemekkel unokatesómra. Ő bólint, a srácnak, meg szinte halljuk, ahogy leesik a nagy kő a szívéről.
   - Na, sziasztok - és bezárom a videóablakot, és rekordsebességgel kapcsolom ki a gépemet.
A srácok most eléggé összezavartak...