Virággal ezen a héten szinte mindent bejártunk; London Eye, Westminster, Big Ben, Buckingham Palace, British Museum, Trafalgar Square... tényleg mindent. Még a kedvenc plázámba is elmentünk, és beújítottunk egy-két új ruhadarabot.
Ma éppen a St James Parkban sétálgatunk, amikor megcsörren a telefonom. Anya az.
- Szia, kicsim. Figyelj, most hívott az Alan Carr Chatty Man talkshow vezetője, hogy szívesen látnának, mint meglepetésvendég a jövő heti adásban.
- Igeeen! Megyek-megyek-megyek! - vágom rá rögtön, Virág pedig értetlenkedve figyel.
- Rendben, akkor visszahívom őket, csak ezért hívtalak. És mikor jöttök ma?
- Olyan... öt-fél hat?
- Okés, várlak titeket. Érezzétek jól magatokat, puszi!
- Szia, anya - köszönök el, majd visszateszem a táskámba a mobilomat.
- Na, mi van? - kérdezi türelmetlenül Virág.
- Meghívtak a Chatty Man-be - vigyorgok rá.
- Nem igaz! - kapja a szája elé a kezét - én is akaroook! Minden részt láttam Youtube-on, és az a csávó hatalmas forma!
- Virág, nélküled el sem indulok otthonról... ki kéne deríteni, hogy kik lesznek a valódi vendégek - morfondírozok.
- Eeegy perc... - kapja elő a telóját Virág, én meg, amíg ő totál bekockul, és keresgél a neten, elvezetem magunkat egy padhoz - híííí, na... ne...! - suttogja maga elé, és lehuppan a padra.
- Mi az? - hajolok a telója fölé. És akkor megértem. One Direction - ó, hogy az a...! - harapom el idegesen a mondatom végét.
- Ugyeeee? - néz rám csillogó szemmel Virág. Hál' Isten, neki nem tűnik fel, hogy én nem különösebben repesek a srácok miatt... pontosabban egy srác miatt - basszus, Sophie, légyszi-légyszi, térden állva könyörgöm neked, hadd menjek el veled!
- Virág, mondtam, hogy nélküled el sem indulok, hányszor rágjam még a szádba? - mosolygok rá, mire ő visongva a nyakamba ugrik, majd, miután a szuszt is kiszorongatta belőlem, továbbsétálgatunk a parkban. Amikor megéhezünk, elbuszozunk a Cardinal Place-be, és az ott lévő Nando's-ban megebédelünk.
- Szóval, így néz ki a Nando's... - néz körbe századjára is unokatesóm - szívás, hogy Magyarországon nincsen.
- Ó, pedig akkor tuti, hogy mennének oda is a srácok... - vigyorgok.
- Ja... vagy legalább is Niall - nevet fel Virág, nekem meg kevesen múlik, hogy ne nyeljem félre a kólát a röhögéstől.
- Na, jó. Ezután mit csináljunk? - kérdezem még mindig vigyorogva.
- Nem tudom... - biggyeszti le az ajkát - őszintén szólva már mindent láttam Londonban, amiért nekem érdemes kijönni, a Nando's-zal bezárulva...
- Ezt valahogy sejtettem... - vigyorgok rá - na, figyi. Akkor menjünk haza, és max. megnézünk egy filmet neten, vagy mit tudom én.
- Jó! - kifizetjük az ebédet, majd újra buszra szállunk, és hazamegyünk.
- Szia, anya! - köszönök be a nappaliba, amikor bezárom magunk után az ajtót.
- Lányok, előbb jöttetek, mi történt? - kérdezi, félretévén a könyvét.
- Áh... meguntuk - felelünk egyszerre nevetve.
- Értem - mosolyog ránk - figyeljetek, nekem fél hétkor viszont el kell mennem, azért örültem, hogy viszonylag korán jöttök haza...
- Mikor jössz? - kérdezem, miközben Virággal a széktámlára terítjük a dzsekiinket.
- Nem tudom, mikor végzek, szerintem késő éjjel. Ne várjatok meg, aludjatok csak.
Felmegyünk a szobámba, és amíg én bekapcsolom a gépem és keresek valami filmet, Virág lemossa a sminkjét, majd bevackoljuk magunkat az ágyamon, és megnézzük a Step up 4 - Revolutiont. A film után zenét hallgatunk, bulizunk, csak a szokásos. Szeretem, amikor így töltjük az estét.
Éppen beszélgetünk, hogy hogy vannak Virág szülei Budapesten, amikor megcsörren a telefonom. Ismeretlen szám.
- Igen? - szólok bele.
- Szia. Harry vagyok - hallom az ismerős érces, mély hangot.
- Honnan tudod a számom? - döbbenek le.
- Még délután felhívtál - értetlenkedik ő is.
- Én aztán nem - rázom meg a fejem, majd Virágra nézek... Virágra, aki éppen próbál elbújni a függönyöm mögött. Éppen nagy levegőt veszek, hogy ordítsak vele egy sort, de aztán rájövök, hogy az azért mégis gáz, szóval ráharapok az ajkamra - jó, én tudom, mi a helyzet. Miért adtad meg a számod?
- Szeretnék bocsánatot kérni, ahogy viselkedtem - hallom a meglepő választ - bunkóság volt. És nem csak veled, hanem a barátoddal is.
- Hát... ez őszintének hangzik. Semmi gáz. Amúgy sem vált volna be - nevetek fel.
- Ez fájt - röhög ő is - de akkor új statisztika: tízből kilencszer beválik.
- Hát, te tiszta hülye vagy - csóválom a fejem - de figyelj, most leteszem. Itt van az unokatesóm, akivel délután beszéltél, szóval...
- Okés, menj csak. Azért, remélem, előbb-utóbb találkozunk.
- Ó... előbb, mint hinnéd... na, szia.
- Helló - és lerakjuk. És Virág kimerészkedik a függönyöm mögül.
- Miért nem mondtad, hogy Harry Styles megadta neked a számát?!?! - mászik fel az ágyamra, és azon térdelve rázza meg a vállamat.
- Mert akart tőlem valamit, nekem meg ott van Chris - felelem nemes egyszerűséggel.
- Ennek ellenére most egész jól elbeszélgettetek.
- Miért érzem úgy, hogy ehhez közöd van? - röhögök.
- Öhm... nem mondok semmit, oké? - túr bele a hajába - na, de most! - húz fel az ágyra - nekem azt mondta a telefonba, hogy bepróbálkozott nálad. Miii? És-és-és... hogyan? - vigyorog tovább, teljesen felspanolva. Én meg elmesélem neki az egész sztorit; hogy mi volt Harryvel a szünetben, hogy mi volt a parkolóban... mikor vettem észre, hogy becsempészte a zsebembe a telefonszámát. Mindent - húha... - kommentálja - azért... tud a srác - vigyorog.
- Hát... ja - biccentek elismerően. De magamnak sem merem bevallani, hogy azért megremegtette a gyomrom... mind a két alkalommal.
Nővér, ez rövidebb lett, megvonod tőlünk a jót??!! xdd <3
VálaszTörlésImádom a blogod!! Kövitt!!
VálaszTörlés