3.fejezet

Eltartom a kezemmel a függönyt az utamból, ahogy kilépek a kifutóra. Mosoly, mosoly, mosoly... A két elől álló lány már végigsétált a színpadon, és beálltak a helyükre, az előttem vonuló versenytársammal pedig, amikor odaérünk a többiekhez, betöltjük a két helyet a kifutó kellős közepén. A vakuktól alig látok valamit, de azért - még mindig műmosollyal a képemen, aminek hála begörcsöltek az arcizmaim - próbálom megtalálni a közönség tömegében Virágot és Christ. És akkor... akkor veszem észre, hogy miért vannak idén a zsűriben heten. Egy banda. Négy angol. Egy ír. Három barna. Egy fekete. Egy szőke. Egy göndör. Ismerős? Ha igen, akkor már visítasz. Ha nem, akkor elmondom; One Direction.

Igen. A One Direction öt tagja, Harry, Liam, Louis, Niall és Zayn mind ott ülnek az asztalnál, és szúrós szemmel fürkésznek minket. Niall kétségbeesetten kapkodja a tekintetét a versenyzők között, látszik rajta, hogy egyszerűen képtelen dönteni. Liam és Zayn komoly arccal pásztáz minket, Louis a szemöldökét felhúzva, az ajkát összeszorítva méreget, Harry meg... na, ez meglepett. Harry, amióta kiléptem a függöny mögül, folyamatosan engem néz, és most összetalálkozott a tekintetünk. Ahogy egymást figyeljük, észre sem veszem, hogy elfelejtettem mosolyogni, csak nagyokat pislogok rá. Aztán az ő fejétől nem messze meglátom Virágot, ahogy hadonászik nekem, és az orcájára mutogat, erősen artikulálva, hogy "mosolyogj!". Rögtön vigyorra húzódik a szám, és a szemem sarkából látom, ahogy Harry is félmosolyra húzza a száját. Még mindig azt hiszi, hogy őt figyelem.

   - Hölgyeim és uraim, gyönyörű versenyzőink, kedves zsűri; Cindy Crawford, Alex Pettyfer és One Direction - hirtelen olyan hangosan kezd éljenezni a tömeg, amikor a srácok felállnak, hogy ugyan a konferanszié mikrofonba beszél, csak kiabálva tudja túlharsogni a közönséget - Niall Horan, Zayn Malik, Liam Payne, Harry Styles és Louis Tomlinson! Köszöntünk mindenkit a 2012-es Országos Angliai Szépségverseny harmadik évben megrendezett eseményén! Kérjük a zsűrit, hogy összesítsék a szavazataikat, majd felkérem Ms Crawford-ot, hogy olvassa fel az első forduló továbbjutóinak számait! - hangos zúgolódás a közönség részéről, a zsűritagok összehajolnak, mi pedig - van, aki érdeklődve, van, aki kétségbeesetten, van, aki izgatottan... én jókat mosolyogva ezeken a reakciókon - nézünk össze mindenkivel, akivel csak összeakad a tekintetünk. Pár percen belül Cindy Crawford felállt, és a konferanszié rögtön odaadta neki a mikrofont.

   - A következő tizenhárom versenyző jut tovább a második fordulóba - szól bele - őket kérjük, fáradjanak vissza a függöny mögé, hogy felkészülhessenek. Hármas, ötös, nyolcas, kilences, tizenötös, tizenhetes, húszas, huszonkettes, harminchármas - a Barbie-baba, érthető... -, harminchatos, negyvenes, negyvenegyes és nem utolsó sorban a negyvenhármas - sorolja. Negyvenhármas... basszus-basszus-basszus, az én vagyok!!! Újra elkezdek vigyorogni, Virág éljenzését messziről kihallom a tömegből, Chris "a barátnőm!"-kiáltását meg pláne. Hitetlenkedve visszamegyek a backstage-be, ahol már mindenki készül a második fordulóra. A headset-es nő mellém lép, és megkérdezi:

   - Mit fogsz előadni?

   - Listen a Dreamgirls-ből. Énekelek - mondom, mire a nő továbbítja a válaszomat a fején lévő mikrofonba.

   - Rendben, lányok! - kiált fel, mire mindenki elcsendesül, és a nő felé fordul - a második fordulóban is növekvő számsorrendben léptek fel, három perc, és kezdünk! - na, akkor én leülök hátul.

Amíg sorra nem kerülök, eldúdolgatom magamban a Listen-t, majd amikor az előttem fellépő lányt szólítják, én beállok a függöny mögé, és várom a soromat. A lányt az előadása után megtapsolják, ő pedig visszajön a backstage-be.

   - Hajrá - szorítja meg a karom mosolyogva, amikor észrevesz, majd leül az egyik sminkasztalhoz. A headset-es nő mellém áll, és mondja, hogy mikor mehetek ki a kifutóra.

Amikor kilépek, már ott van a kifutó végén egy mikrofon egy állványon, így a mögé lépek, és egy nagy levegő után, amikor felcsendül a zene, elkezdek énekelni:

   - Listen to the song here in my heart, a melody I start but can't complete... - amíg a számot énekelem, a közönséget pásztázom: látom, ahogy Virág szívecskét formál a kezéből, Chris pedig csak egyszerűen mosolyog. A zsűrire nem merek ránézni, félek, hogy lefagyok, de azt érzékelem, hogy Niall és Louis bólogatva összenéznek. A dal háromnegyedénél, amikor a legnagyobb szükség van, hogy szívós tüdőd legyen, és tisztán ki tudom énekelni, a tömeg - és a zsűri is - eszementen elkezd tapsolni, és páran még "húúú!"-znak is egy sort. Végigéneklem a számot, majd leengedem magam előtt a mikrofont, amit, csak most veszem észre, hogy levettem az állványról. A konferanszié kisétál mellém, én meghajolok, és akkor újra ránézek Harryre. Ő állva tapsol, még mindig félmosollyal az arcán. Én zavartan elmotyogok a mikrofonba egy "köszönöm"-öt, majd kijönnek a többiek is a kifutóra.
   - Felkérném a One Direction egyik tagját, hogy összesítsék a zsűri szavazatait - mondja a konferanszié, és ugyanaz a feszültség üti fel a fejét, mint az első forduló előtt. Egy-két versenytársam tök aranyos; hüvelykujjat feltartva tátogják, hogy "baromi jó volt!" meg ilyesmi, sőt, van, aki megszorítja a csuklómat, gratuláció gyanánt. Pár perc múlva Harry feláll, és a kezébe veszi az elé tartott mikrofont.
   - Az öt szerencsés továbbjutó a következők - szólal meg érces, mély hangján - nyolcas, tizenhetes - ezt a számot hallva Louis elmosolyodik -, huszonkettes, harminchármas, és... - itt kis hatásszünetet tart, és mélyen a szemembe néz - a negyvenhármas - mi, öten nagy vigyorral a képünkön hátramegyünk a backstage-be, és ahogy beérünk a függöny mögé, egymás nyakába borulunk.
   - Ajjj, olyan jóóó! Olyan közel van már! - mondja az egyik lány.
   - Én attól félek, hogy leblokkolok. Beszélni kell, és bennem alapból van egy görcs - rágja a szája szélét egy másik.
   - Jaj már, lányok! Ne izguljatok már feleslegesen, minden simán fog menni, és speciel az unokatesómnak és a barátomnak fogok magyarázni, a zsűri tekintetét meg alapból elkerülöm. Próbáljátok ki, be fog válni - nyugtatgatom őket.
   - Köszi - mosolyognak rám - te melyik megyéből jöttél? - kérdezi a Barbie-baba.
   - City of London - felelem mosolyogva.
   - És szeretsz ott élni?
   - Mit szeretek, imádok! - nevetek fel - pedig már ott lakom, mióta... mióta az eszemet tudom.
   - Ez aranyos - mosolyog rám a lány.
   - Lányok, most kaptam a hírt, egy terhes nő rosszul lett a tömeg miatt, félórás szünetet tartunk! - lép hozzánk a headset-es nő - csúszunk egy kicsit, menjetek ki a privát társalgóba, ott várnak titeket a kísérőitek és ha ez esetleg valakinek fontos, a One Directionnel is beszélhettek ott egy kicsit - kacsint ránk, majd int, hogy kövessük a társalgóba. Szóval fél órával tovább izgulhatok... szuper.