2.fejezet

Hát, itt lennénk. Országos szépségverseny. Itt ülünk Chris-szel a backstage-ben, és várjuk, hogy megmondják a sorszámomat, hogy hányadikként lépek a kifutóra. Basszus, nagyon parázok!! Pedig még el sem kezdődött az egész... Komolyan, ha Chris nem állna itt mögöttem, hátulról átölelve, és hagyná, hogy a kezében lévő csontokat ripityára törjem a szorításommal, itt helyben elájulnék.
   - Hé, nyugalom... mindenkit lesöpörsz a kifutóról - suttogja a fülembe, majd maga elé fordít, és megcsókol.
   - Kösz, de eléggé kivagyok már most, nem hiszem, hogy bármi is meg tudna nyugtatni... Árrrh! - sikítok fel velőtrázóan, majd megfordulok a tengelyem körül. Egy szőkésbarna, barnás-zöldes szemű, nálam épphogy pár centivel magasabb lány vigyorog előttem.
   - Cső! - köszön röhögve unokatesóm - ettől még mindig frászt kapsz?
   - Virág! - borulok a nyakába - te mégis mit csinálsz itt?
   - ... Pizzát sütök... szerinted mégis mit? - vágja rá cinikusan - Országos szépségversenyen vagy, ugye nem gondoltad azt, hogy képes leszek, és kihagyom? Ugyan már... - dönti a fejét kicsit oldalra, még mindig mosolyogva.
   - Nem igaz... nem lehet igaz! - ölelem meg még egyszer.
   - Szia, Chris - int Virág barátomnak.
   - Helló - biccent a srác - jó volt az út? - villant egy sejtelmes mosolyt.
   - Csak azt ne mondd, hogy te intézted el... - fordulok Chris felé.
   - Röviden, hazudjak? - nevet fel mély hangján. Én meghatottan kapkodom a fejem Virág és közte. Már épp belekezdenék a monológomba, hogy annyira jók hozzám, hogy már meg sem érdemlem őket, amikor beleszólnak a hangosbemondóba:
   - Jó napot kívánok minden kedves indulónak és hozzátartozóiknak. Köszöntünk mindenkit az Országos Angliai Szépségversenyen! Az indulók a következő sorrendben követik egymást - éééés mindenkinek bemondták a sorszámát. Csak az enyémet nem. Szuper, utolsónak indulok, még nagyobb esély a beégésre, plusz az utolsó műsorszám marad meg a legjobban az emberekben. Csak így tovább, Sophie, csúcs lesz az este... - Még egy fontos információ; a zsűritagok most sokkal többen lesznek, mint az eddigi években, tehát nem három, hanem hét tagnak kell megfelelni, és heten fogják meghozni a végső döntést...
   - Heten... pont, mint a gonoszok - susogja a fülembe Virág, mire én halkan, prüszkölve felnevetek.
   - Az első fordulóban az indulóknak a külsejüket figyelik, innen tizenhárman jutnak tovább a második fordulóba - folytatja a bemondó -, ott a tehetségüket villogtathatják meg. A harmadik fordulóban, ahol már csak öt versenyző szerepel, beszédet kell tartani egy megadott, kalapból kihúzott témáról - legalább szövegelni tudok... - ezt követően a zsűri összeül egy rövid időre, és meghozzák a végső döntést; hogy ki. Lesz. Anglia. Szépe - fejezi be a monológját tagoltan a bemondó, majd kikapcsolják a hangfalakat. Minden lány izgatottan néz össze a hozzá legközelebb álló személlyel. Csak én érzem magam már most totál vesztesnek.
   - Ha most elkezdesz azon görcsölni, hogy "nem fog menni" vagy "elcseszed" vagy "el sem indulsz, hazamész", nyakon csaplak egy péklapáttal - mutat rám Virág, én meg elmosolyodok. Imádom a stílusát - szép vagy, énekelni tudsz, szövegelni meg pláne.
   - Tényleg, kicsim. Ne aggódj - teszi Chris a derekamra a kezét - el lesznek tőled ájulva.
   - ÍÍíjjj... meglátjuk - biccentek.
   - Mit is jelent a "Chanasya"? - kérdezi Virág.
   - Elbűvölő - felelem.
   - Na, látod! Már a középső neved is megmondja - kacsint rám. Mert... azt úgy a zsűri tudja, hogy mit jelent a hindi nevem, hooogyne, erre a legnagyobb a valószínűség... pff.


Késő délután már a fodrászszékben ülök, és a hajszobrász éppen a kontyomat készíti el, amikor megérkezik a sminkes is, gyorsan bemutatkozik, majd megkérdezi, hogy milyen színű ruha lesz rajtam. Felvázolom neki azt a lila csodát, amiben parádézhatok majd a kifutón, és amikor pislogok egyet, már nem tudom kinyitni a szemem, mert a sminkes - olyan gyorsan, mintha hat keze lenne - már el is kezdi az arcom kifestését. Már nem azért, de annyira rohadt jó érzés, amikor valaki birizgálja a hajad, miközben egy másik személy a make-upodat készíti el, érzed a fésű kicsi fogait a tincseid között, és a púderecsetet, ahogy végigsimítják az arcodon... és tudod, hogy a végén baromi jól fogsz kinézni!
És ez így is történt. Amikor kinyitom a szemem, a hajamat úgy kontyolták fel, hogy az arcomat egy-egy vékonyka kis tincs keretezi, amit csigára sütöttek be, a sminkemnek hála meg olyan ijesztően zöld a szemem! Én csak lesek itt, a tükörbe, egyszerűen nem akarja felfogni az agyam, hogy ez bizony, aki ott áll a másik oldalt, farkasszemet nézve velem, az én vagyok! De nem stírölhetem magam örökké, mert rohannom kell öltözni, fel kell vennem a ruhámat, aztán még Virágnak egy sms-t kell küldenem, hogy elkészültem, Chris-nek pedig egy képet magamról, hogy beállíthassa a háttérképének. És ezt ő mondta.
Miután teljesen elkészültem, már csak téblábolok a backstage-ben; beszélgetek egy-két versenytársammal. Az egyik lány - azt hiszem, ő képviseli Staffordshire-t - valami elképesztően szép! Szőke haj, Barbie-alak, rikítóan kék szemek... egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy én mégis mit keresek itt...
Na, mindegy. Megcsinálom, aztán most vagy sikerül, vagy nem, az esély fifti-fifti, nekem nem ezen múlik az életem. Ötösével küldik ki a versenyzőket a kifutóra, az utolsó előtti csapat most lépett ki a függöny mögül.
   - London? - áll elém egy headset-es, talpig feketébe öltöztetett nő. Bólintok - gyere - húz a könyökömnél, majd beállít a másik négy lány mögé, a sor végére - sok sikert, mindenkinek, lányok! És... mehettek - húzza el egy kicsit a függönyt, és az első lány már ki is lépett. A függöny résén beszűrődő fénycsóva pont a szemembe süt... mindjárt kilépek a zsűri elé...