15.fejezet

Virággal, rögtön, ahogy mindketten magunkhoz térünk reggel, megbeszéljük, hogy mivel már nagyon régen voltunk csak mi, ketten lányok, így a mai napot együtt őrültködjük végig. Amikor anyuval közöljük az elhatározásunkat reggelinél, csak felnéz ránk a kávéja mögül:

   - El kell pakolnom a törékeny cuccokat... - Virág belevihog a palacsintájába, én meg egy gyönyörű mosolyt villantok anyura, amíg a tejeskávémban el nem keveredik az édességboltnak megfelelő cukormennyiség:

   - Úgy szeretlek, anya - karolom át a vállát, mire ő büszkén megpaskolja a kezemet - amúgy, nem kell nagyon pakolásznod, szerintem elmegyünk valahova... kiülünk a parkba, vagy nem tudom...

   - Úúú, piknikezzüüünk! - lelkesedik unokatesóm - olyat még sosem csináltam, és piknikezni akarok veled - vigyorog rám, én meg beleegyezve bólintok.

   - Süssek nektek még palit hozzá? - áll fel anya a konyhapulttól, hogy odalépjen a tűzhelyhez, de megállítom a mozdulat közben.

   - Nem kell, szerintem az a piknik úgy fog kinézni, hogy bemegyünk a Nando's-ba, ahol elvitelre kérjük a háromtonnányi kaját. Aztán kiülünk a parkba.

   - Műkaja Rulez! - mutat két peace-jelet a kezeivel Virág, majd nekiesik a palacsintájának - olyan izé, amióta Niall-lal járok, kétszer annyit eszem, és semmi nem látszik meg rajtam...

   - Örülj neki - vágjuk rá egyszerre anyával. Mert, hát igen. Volt kitől örökölnöm az alakomat. Oké, nem vagyok kövér, meg semmi, totál normális ötvenhárom kiló körül lézeng a mérleg, amikor ráállok, de... tizenhat éves korom ellenére még mindig ott van a hasamon a kis babaháj. A lábaimról meg már nem is beszélek. A kisujjamnál pedig még mindig látszik a babalyuk. De megkérdeztem anyut, és mondta, hogy ő is későn kezdett el nyúlni, szóval ne aggódjak, nem leszek örökké ilyen. Virág viszont... ő sem egyszálbél, de sokkal arányosabb, mint én. És rohadt csinos. És ááá, a sors kegyetlen. Ezt innen tudom.

Miután a Nando's-ban megvesszük a kajákat, leülünk a St James-ben, a tó mellé. Virág kiteríti a pokrócot, és letelepedünk rá, majd nagyban elkezdjük enni a hozott kajákat. A Nap hét ágra süt, gyönyörű időnk van ma. Amikor már úgy érzem, hogy kipukkadok a sok csirkeszárnytól, beleiszok a kólámba, majd a hátamra fekszem, és felhúzott jobb lábamon átvetem a balt, és a bokámat a srácok What Makes You Beautiful számának ritmusára mozgatom. Egy kis idő múlva Virág is elterül mellettem. Kezével kitakarva a szeméből a Napot, felém fordítja kicsit a fejét:

   - Elmondod, mi volt Chris-szel? - hangjában harapni lehet az aggodalommal vegyült bűntudatot, hogy amíg neki összejött a szerelem (nem is akárkivel), az én életem ilyentájt eléggé... hát... szerencsétlen. Veszek egy nagy levegőt, majd miután a legapróbb részletekig elmesélek neki mindent, hogy mi történt tegnapelőtt, csak megvonom a vállam.

   - Valójában gondolhattam volna, hogy megcsal, olyan fura volt mostanában.

   - És mennyivel furább lesz majd, amikor az orrából patakzik a vér, és az "okos" kis feje sem lesz többé már Abercrombie modell-kompatibilis! - vágja rá Virág dühöngve - komolyan, hogy lehet valaki ennyire... gyáva, ennyire szánalmas, ennyire GYÖKÉR, hogy...! - kel ki magából, de még időben felülök, és fogom be a kezemmel a száját, hogy ne kiabáljon.

    - Te, figyelj, ez egy park. Az, hogy baromkodunk a kacsákkal a tóban, az egy dolog, de ne kezdj el fekve ordibálni, mert egy-két "jóakaród" még belefűzi a saját kis világát, és akkor nézheted magad a több millió pletyka bűvkörében - célzok egy-két kedves Direcionatorra és a kreativitásukra a Niall-lal való kapcsolatával szemben. Mert már jönnek a pletykák, hogy Niall csak azért jött össze Virággal, hogy az én közelemben legyen, mert én tetszem neki... de a kedvencem, mondjuk, mégis az, hogy lefizettem Niall-t, hogy jöjjön össze unokatesómmal, mert olyan nagyon magányos szegény... ja, és ezt olyan részletesen kidolgozták, hogy Niall heti százötven fontot kap tőlem, amiért még bírja Virággal. Komolyan, az emberek néha annyira egyszerűek...

   - Jó-jó-jó, de... - fogja vissza a hangját - könyörgöm, hogy lehet ennyire egy... egy... egy... - és káromkodik egy gyönyörűt magyarul, amit, sajnos nem értek. De, mondjuk... lehet, hogy jobb is ha nem értem.

   - Na. Megnyugodtunk? - nézek rá türelmesen. Belekortyol a kólájába, majd idegesen elkezdi rágcsálni a szívószál végét, úgy bólint - jó. Akkor lezárhatjuk a témát.

   - De... - kezdi, de közbevágok.

   - Nem, Virág. Nincs semmilyen de. Én már lezártam. A nyakláncot bedobtam a tóba - mutatok a víz felé -, innentől kezdve az ügy számomra le. Van. Zárva - ejtem az ölembe a kezeimet.

   - Akkor is egy barom - közli velem.

   - Tudom - biccentek. Virágnak meg jelez a telefonja. Előveszi, majd hatalmasra kerekedik a szeme - mi van? - erre az arcomba tolja az okostelóját, amin a következő szalagcímű cikk van megnyitva:

Harry Styles új barátnője? - és rólam és Harryről egy homályos, nagyon sötét fotó, ahogy Harry a bejárati ajtóban áll, és bekopog, meg egy képkollázs, amikor tegnap elmentünk kávézni; egy kép, amikor éppen a kezembe nyomja a macchiato-mat, hogy magához térjen a gyomrom, mellette egy másik, ahogy összenevetünk, miközben sétálunk a környéken, azalatt egy kép, amit a reggelizőben csináltak valamikor, egy, amikor a London Eye-nál már a kezemben van a rózsa, és Harry mosolyog, úgy sétálunk egymás mellett, és még egy, amikor az ajtómban állunk.

A vérem nagyon nem tudja eldönteni, hogy felfusson az egész az arcomba, vagy a lábamban bújjon el, hogy két árnyalattal világosabbnak tűnjön a bőröm.

   - Olvasd fel - kérem rekedtes hangon Virágot, aki erre maga elé veszi a mobilját, majd elkezdi olvasni a rövid kis cikket:

   - "Tegnapelőtt éjjel a One Direction szívtipróját a Temze partján látták sétálni, majd, ahogy ezt a kép is bizonyítja, meglátogatott valakit az egyik házban. Másnap reggel ugyanebben az ajtóban feltűnt a srác, egy nem annyira ismeretlen lánnyal maga mellett; Niall Horan magyar barátnőjének, Bejczi Virágnak a tizenhat éves unokahúgával, Miss England 2012-vel, Sophia Chanasya Aranyival. Az egész délelőttöt együtt töltötték. Elmentek a Starbucks-ba egy reggeli frissítő kávéért, majd beültek villásreggelizni. Látszólag remekül érezték magukat mind a sétálgatás, mind a reggelizés alatt, sőt, Harry a London Eye környékén még egy rózsát is vett az esetleges barátnő-jelöltjének. Sophia az ajtóban két puszival köszönt el Harry-től, de ki tudja, mit suttogott a fülébe, már ha az a "puszi" nem is puszi volt. Akik voltak olyan szerencsések, hogy megkérdezhették tőlük, hogy mégis mi folyik kettőjük között, barátságosan, mosolyogva válaszolta a két fiatal, hogy az égvilágon semmit, csak barátok. Mi mindenesetre szurkolunk nekik, aranyos párost alkotnának." - engedi le maga előtt Virág a telefont, majd rám néz - húha...

    - Van még a Nando's-ból valami? - kérdezem magam elé bámulva. Az idegességemet most kajába fogom fojtani. Virág odadobja hozzám a még fel sem bontott zacskót:

   - Edd meg, az én menüm, de én már nem vagyok éhes - felnyitom a zacskót, és miután mindent felettem - szinte csak a papírpoharak, a zacskók meg a pokróc élte túl a zabálásomat -, hazamegyünk, én meg beülök a gépem elé. Gyorsan felugrok Twitter-re, és posztolok:

Mielőtt bárki is megkérdezné, SEMMI nincs köztem és Harry közt, ne higgyétek el a pletykákat! Tény, hogy kaptam egy szál rózsát, de mind az öt fiú igazi úriember. Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni. #loveyouall xx - és belinkelem a cikk linkjét.

Basszus, nagyon hányingerem van...