12.fejezet

Perrie-ékkel háromkor találkozunk a mozi előtt, de minket, Virággal egy kicsivel előbb odaesz a fene. Pontosan... fél kettőkor már ott vagyunk.
   - Jó, és akkor most mit fogunk csinálni háromig? - kérdezi Virág tőlem is, meg magától is. Megvonom a vállam
   - Hát... vennem kéne valamit Chris-nek... jövő hét szombaton lesz az évfordulónk, és... gondoltam, meglepem valamivel - mosolygok.
   - Óóó - vigyorog rám - mióta is vagytok együtt?
   - Pff... - vonom meg a vállam - fogalmam nincs.
   - És mit adsz neki? - teszi fel a következő kérdést.
   - Most komolyan ismételgessem magam? - röhögök - hátha találok itt valamit, amíg kóválygunk...
   - Hát, akkor... - int maga elé Virág - indíts - nekivágunk az üzletsoroknak. Szinte minden egyes boltba bemegyünk, ahol csak sejtjük, hogy találunk valamit...
Semmi. Komolyan, szó szerint semmi, és ez lassan már az agyamra megy. Háromnegyed órája lófrálunk, és semmire nem jutunk.
   - És ha nézünk neki valami láncot? - mutat egy ékszeres stand felé Virág.
   - Te okos vagy - mondom egy kis hatásszünet után, majd belekarolok, és odasétálunk a standhoz. Virág még mindig röhög rajtam - jaj, fogd már be, és segíts inkább - nevetek fel én is.
   - Oké-oké, bocsánat - köszörüli meg a torkát Virág - ehhez mit szólsz? - mutat az egyik ezüstláncra, amin egy C-betű lóg.
   - Őőő... - húzom a számat - szerintem az pont, hogy nem pasiknak van kitalálva - hívom fel a figyelmét az afölött csüngő táblára, amire a Nőknek feliratot írták.
   - Ja... hupsz - dönti röhögve a vállamnak a fejét, én meg szemforgatva vigyorgok magamban. Tovább nézegetjük a férfiaknak való láncokat, és akkor meglátok egyet. Egy nagyon szépet.
   - Hallod, azt nézd - mutatom Virágnak. Egy fekete, fonott bőrszíjon lóg egy ezüst, toll alakú medál.
   - Chris-es - biccent elismerően unokatesóm - szerintem vedd meg - nem kell kétszer mondani. Szólok az eladónak, hogy melyik láncot szeretném.
   - Ötven font lesz - mutatja a kezében. Virággal összenézünk, aki egy Bízd rám!-üzenettel rám kacsint, majd belém karol.
   - Akkor köszönjük - és megfordulunk. Lassan lépkedünk el a standtól.
   - Te meg mit csinálsz? - sziszegem, de ő csak elszámol az ujjaival ötig.
   - Negyven? - szól utánunk az eladó - vagy harmincöt?
   - Húsz - lép vissza magabiztosan unokatesóm, magával húzva engem.
   - Harmincnál lejjebb nem megyek - kontráz az eladó.
   - Huszonöt - szólok én is közbe, magamhoz képest tök bátran - és ez az utolsó ajánlatunk.
   - Huszonhét? - próbálkozik a pultos, bár már nem reménykedik. Virág félig felvont szemöldökkel csóválja a fejét - rendben, legyen huszonöt - adja meg magát a pultos, én meg a vigyoromat visszafojtva fizetek - további szép napot! - köszön el tőlünk, mi pedig mosolyogva távozunk. Amikor már biztos halló- és látótávolságon kívülre kerülünk, kiszakad belőlünk a röhögés.
   - Ilyen nincs! - hitetlenkedek - valami elképesztő vagy! - fordulok Virág felé, de ő csak röhög.
   - Nagyon szívesen - hajol meg vigyorogva - még van fél óránk... mi legyen? - megvonom a vállam:
   - Nem tudom... enni nem akarok, majd a moziban. Fagyi? - ajánlom fel.
   - Jó! - bukik rá az ötletre Virág, szóval beülünk az egyik kávézóba, és megrendeljük a kelyheket. Pont, amikor kihozzák, Virágot hívják, nekem meg sms jön.
   - Az szép - mondjuk egyszerre, ahogy elővesszük a mobilokat. Virágot Niall hívja, és ezt is onnan tudom, hogy unokatesóm három oktávval magasabb hangon köszön a telefonba, mint amúgy. Amíg ők gyorsan szót váltanak, megnyitom az üzenetet.
Stúdiófelvétel jövő hét szombaton!:) Niall megy értetek, ha jó xxH
   - Basszus... - motyogom, majd gyorsan válaszolok:
Nem jó, már van programom aznapra.:S bocsi. de Virág tuti megy:) ~S
   - Oké. Én is. Szia - köszön el Virág Niall-tól, majd felém fordul.
   - Jövő hét szombaton stúdió - mondja.
   - Tudom, Harry küldött sms-t. De Chris-hez megyek. Egyedül leszel - biggyesztem le az ajkamat.
   - Háhááá, te csak hiszed, hogy egyedül leszek - kacsint rám - Eleanor is ott lesz.
   - Hát, én erről az információról nem értesültem - csettintek - mindegy. Majd add át, hogy mindenkit puszilok - Virág bólint, majd nekilátunk a fagyiknak. Miután kifizetjük a két kelyhet, visszamegyünk a mozihoz, ahol már Danielle és Perrie vár ránk. Meglátjuk őket, és gyorsan odamegyünk hozzátok.
   - Helló - köszönünk egymásnak - El? - nézek körbe.
   - Mindjárt jön, csak meglátott egy Superman-es bögrét - legyint szemforgatva Danielle.
   - Á, értem - nevetek fel. Eleanor is megérkezik, úgyhogy megvesszük a jegyeket.
   - Én ülök Sophie mellett! - emeli a magasba Perrie az egyik kezét. Mi, többiek nagy szemekkel nézünk össze.
   - Hát... oké - így Virág - de én a másik oldalán! - csapja fel ő is a karját, mire Danielle-ék hangosan felröhögnek, én meg... hát, inkább eltakarom az arcomat.
   - Az én drága unokanővérem, bizony - simítok végig Virág vállán - olyan büszkék vagyunk rá.
   - Na, vegyünk enni valamit - indul meg Danielle a mozi büféje felé, és ahogy a pulthoz érünk, összenézünk - izé. Hogy legyen? Én nem eszek olyan sokat, valahogy mindig leköt a film...
   - Virág viszont beles, szóval biztosan két nagy popcorn legyen, és akkor abból mindenki lopkod - mondom, Perrie meg halkan felnevet mellettem - most... mi van? - fordulok felé vigyorogva.
   - "Beles" - ismétli a szót, mire mindenki felvihog.
   - Kösz szépen! - fordul felém Virág röhögve - úgy szeretlek ilyenkor.
   - Na, jó - törli meg a szemét Eleanor - akkor kérünk két nagy popcorn-t, és öt kis kólát. Az mindenkinek megfelel? - néz végig rajtunk. Bólintunk - jó. Akkor... én fizetem a kaját, ti meg álljátok a kólámat - fizetünk, majd elindulunk a moziterem felé, de ekkor két tizenkét-tizenhárom éves lány elénk lép.
   - Sziasztok - szól a bátrabb. Vagyis... ja, végül is ő a bátrabb, ő legalább, remegő hangon ugyan, de meg tudott szólalni - te... te vagy Niall barátnője, ugye? Te meg Sophia Chanasya - fordul felém és Virághoz csillogó szemmel. Elmosolyodunk - cs-cs-csinálhatunk veletek egy-egy képet? - nyújtja remegő kézzel felénk a kamerát.
   - Persze! - ragadja el tőle El, mi pedig a lányok két oldalára állunk Virággal, és fotózkodunk.
   - Köszi - mosolyodik el a lány - és...
   - Tudtad, hogy te voltál az első fangirl, aki csinált velem képet? - szakítom félbe vigyorogva - légy magadra nagyon büszke.
   - Haha, oké - nevet fel - és lehetne olyan, amin mindketten rajta vagytok?
   - Hogyne! - adja a másik lány kezébe a gépet Eleanor, és körbeálljuk a "bátor csajszit". Lefotózkodunk, majd a két kislány helyet cserél, és úgyis készül egy kép rólunk.
   - Na, most gyertek utánam - veszi el a lánytól Perrie a gépet, és odasiet a moziterem őréhez - helló, figyi... sokan vagyunk, csinálsz rólunk egy nagy, közös képet? - kérdezi mosolyogva a negyven év körüli pasastól.
   - Hogyne - biccent, Perrie gyorsan megmutatja, hogy melyik gombot kell lenyomni, majd egymást átkarolva bepózolunk a képhez. Az őr visszaadja Perrie-nek a kamerát, aki továbbítja a láynak.
   - Jaj, hadd nézzem meg! - kiált fel Danielle, és a csajszi odaadja neki a fényképezőt - de jóóó - mosolyodik el - aztán lássuk a képet Twitter-en! - mutat a két lányra Danielle, akik nevetve bólintanak, majd elköszönnek - sziasztoook! - intünk utánuk, aztán bemegyünk a moziterembe.
Jaj, de jó napom van már most.