11.fejezet

Virággal a szobámban éppen sorozatot nézünk online, amikor anyu felkiált az emeletre:
   - Sophie, téged keresnek! - unokatesómmal lesietünk a lépcsőn, és én már nyújtom a kezem a telefon felé, amikor Virág megkocogtatja a vállam:
   - Ez személyes - néz az ajtó felé. Követem a tekintetét, és Chris áll az ajtóban.
   - Szia - köszön halvány mosollyal az arcán.
   - Chris...
   - Bocs, legutóbb nem hívtalak fel.
   - Jó, semmi baj, de... mit keresel itt? - lépek oda hozzá.
   - Erre van dolgom, gondoltam, beugrok. Nincs kedvetek eljönni ma este valahova? - néz rám és Virágra. Nekem meg megcsörren a telefonom.
   - Bo-bocsi - veszem elő a mobilomat a zsebemből.
   - Sophie, Harry vagyok - szól Harry mindenféle köszönés nélkül.
   - Szia, Harry... mizujs? - ahogy kiejtem ezt a nevet a számon, látom, ahogy Chris összes arcizma megfeszül.
   - Csak felhívtalak, hogy mi van veled - feleli.
   - Hát... megvagyok, kösz. De, figyelj... bocs, de ez most nem épp a legalkalmasabb pillanat, hogy beszéljünk...
   - Én se maradok itt örökké, nyugi - nevet, és én is elmosolyodok - csak azt akartam kérdezni, hogy ráértek-e jövő héten Virággal. Niall lebetegedett, szóval...
   - És ezt Virág tudja? - kapom barátnőmre a fejem.
   - Nem, nem hiszem... hát, figyelj, otthon van, átugorhat hozzá, ha gondolja. Még mi is itt vagyunk nála, de nemsoká megyünk.
   - Nemhogy ugrani, de repülni fog. Szerintem nyissatok ki egy ablakot - ajánlom, Harry meg újra felnevet. Virág pedig azóta, hogy meghallotta a nevét, egyfolytában suttogja a nyakamba, hogy "mi van? mi történt? miről kéne tudnom? mondj már valamit!"
   - Na, amúgy azért hívtalak, hogy, ugye, Niall lebetegedett, szóval ma nem tudunk menni a stúdióba felvenni egy-két új számot, és jövő hétre kaptunk újabb időpontot. Eljöhetnétek.
   - Még meglátom - válaszolom - attól függ, melyik nap. Majd írjatok valahol, hogy pontosan mikor, oké?
   - Ja-ja, persze. Na, Virágnak meg szólj, hogy mi a helyzet. Helló.
   - Puszi - teszem le a mobilomat, és miközben zsebre vágom, unokatesóm felé fordulok - Niall beteg lett, menj át hozzá - közlöm vele - nyugiii, nem fog belehalni, biztos valami vírusos izét nyalt be. Otthon van, nem kórházban - teszem hozzá, amikor meglátom az arcára kiült halálos rémületet.
   - Szia, Chris - int neki Virág, majd felrohan a lépcsőn. Én meg visszafordulok barátomhoz:
   - Bocsi... valószínűleg, Virág nem jön. Mire gondoltál?
   - Hm? - néz fel az iPhone-jából - ne haragudj... mennem kell, khm... Már várnak a szobatársaim a koleszban. Majd beszélünk - karolja át a derekamat, és ad egy puszit az arcomra.
   - Szia, Sophie! - rongyol el mellettem Virág, fél válláról lógó pulcsija csak repül utána. Megragadja a kilincset, majd megtorpan - Chris?
   - Elment - felelem.
   - Ó... akkor... akkor gyere - veszi fel a Converse-emet a földről. A kezembe nyomja, majd kutyafuttában elköszönünk anyutól. A buszmegállóban felveszem a cipőmet, Virág meg megigazítja magán a pulcsiját.
Niall házának utcájában sétálunk, amikor Virág elkezd kutakodni a táskájában.
   - Elárulnád nekem, hogy mégis mi után ásol olyan nagyon? - nézek rá kérdőn.
   - Megvan! - emel ki egy kulcsot a tatyójából, és zárba helyez.
   - Neked... neked van kulcsod Niall-hoz? - bólint - mióta is jártok pontosan?
   - Nem mindegy? Örülök, hogy megbízik bennem.
   - Jó, de óvatosan, mert... tudod, ez Niall háza, és rengeteg erre az önkéntes paparazzi... - nézek körbe az utcában aggódva.
Bemegyünk a kapun, majd a bejárati ajtóhoz is eljutunk anélkül, hogy látnánk bárkit is a környéken. Hál' istennek. Éppen akkor lépünk be a nappaliba, amikor a srácok ledübörögnek a lépcsőn.
   - Na. Máris itt vagytok? - kérdezi Louis.
   - Mi még nem ismerjük egymást. Liam vagyok - nyújtja a kezét unokatesóm felé a srác.
   - Tudom - vágja rá rögtön barátnőm - vagyis, izé... én Virág - ráznak kezet.
   - Tudom - vigyorog rá Liam - szia, Sophie - biccent, én meg visszamosolygok.
   - Akkor... biztos, hogy megyünk? - mutat az ajtó felé Harry. A srácok megrázzák a fejüket.
   - Felhívom Perrie-t, hogy ugorjon át - kapja elő a telefonját Zayn - úgyis aggódik érted - néz rám.
   - Én elmegyek Danielle-ékért, itt vannak, nem messze - indul Liam kifelé - majd jövök int a srácoknak, és kilép az ajtón. Mi visszamegyünk Niall szobájába. Ahogy belépünk az ajtón, Virág hiper gyorsasággal ott terem Niall ágya mellett. Amúgy, a srácnak látszólag semmi baja, a fiúk hoztak neki a Nando's-ból kaját, azt majszolja.
   - Kérsz, kicsim? - nyom Virág szájába egy falat csirkeszárnyat, majd a tarkójánál fogva gyengéden magához vonja, és nyom egy puszit a homlokára. Én és Harry épphogy el tudjuk fojtani a röhögésünket a jelenet láttán, de Louis és Zayn meg sem próbálja visszafogni magát - most mi van? - tárja szét a kezét Niall.
   - Semmi, ez... aranyos volt - mosolyodom el.
Fél óra múlva Liamék is visszaérnek, szinte Perrie-vel egyszerre.
   - Beengedem őket én - megyek ki a szobából, amikor becsöngetnek.
   - Megyek veled - indul utánam Harry. Ajtót nyitok, és Perrie azonnal a nyakamba borul:
   - Sophieee! Hogy vagy? - kérdezi, miután elenged.
   - Szia - mosolygok én is - jól, köszi. És te? Mondd, hogy bepótoltátok a mozit - bólint.
   - Persze, hogy! Még másnap, csak ajj... annyira sajnáltalak - biggyeszti le az ajkát.
   - Felesleges - legyintek - helló, lányok - biccentek Eleanor és Danielle felé.
   - Jaj, hát téged ismerünk! - kiált fel Eleanor boldogan, és ő is megölel, amíg Danielle Harryt köszönti. Liam és Perrie meg már fél lábbal az első lépcsőfokon áll.
   - Na, menjünk fel, gyerekek - mondja a szőke szépség, és visszamegyünk Niall szobájába. Addigra Louis és Zayn Niall két oldalára feküdt az ágy szélén, a végébe pedig Virág fészkelte be magát. El és Perrie odamennek a barátjaikhoz, Liam leül az íróasztalhoz tartozó székre, és az ölébe vonja Danielle-t, Harry nekitámaszkodik az asztalnak, és engem is maga mellé húz. Így, miután mindenki megtalálja a helyét, beszélgetünk. Nagyon jó kis csapat ez.
   - Amúgy, Louis, ezt már mióta meg akarom tőled kérdezni - szólok hirtelen, és Louis felém fordítja a fejét.
   - Mi az?
   - Hogy van Kevin?
   - Kevin...? - kérdez vissza - hát, tudod... Kevinnel elváltak útjaink. Elbízta magát a hirtelen jött hírnévtől, és elfelejtette, honnan jött - szegi fel az orrát sértődötten a srác, és mindnyájan felröhögünk. Harry kihúzza a kezét a zsebéből, és a hátam mögé ejti, majd a pólóm szegélyével kezd játszani.
   - Jaj, Sophie, Virág - szólít meg minket Perrie - holnap elmennénk a lányokkal moziba, így, hárman - mutat magára, Eleanorra és Danielle-re - nem akartok velünk jönni? - Virággal egymásra nézünk, és hatalmas vigyorral az arcunkon bólintunk.
   - Persze - mondjuk egyszerre.
   - Jajj, a lányaink együtt moziznak! - csapja össze a tenyerét Louis anyásan.
   - Őőő... én nem, én kilógok a sorból - teszem hozzá.
   - Ünneprontóóóó!!!! - mutat rám Louis, majd lezúg az ágyról. Mindenki egyszerre mozdul utána.
   - Jézusom, Lou, megvagy? - kapja a szája elé a kezét Eleanor.
   - Ja, asszem - ül fel a földön a srác, majd azt a tipikus hülye fejét vágja. Harry elengedi a pólóm alját, és végigsimít a hátamon egyszer. Majd még egyszer. És újra. Én meg ráütök a karjára, hogy hagyjon már békén. Ő rám vigyorog, én meg csak megforgatom a szemem.
Mondjuk, azt nem mondanám, hogy nem volt jó érzés.