2013. június 22., szombat

50.fejezet - Vége



Hát, itt lennénk. Országos szépségverseny, 2013-as forduló. Ugyanúgy júniusban, mint tavaly. Ugyanígy itt vagyok, mint tavaly. Ugyanazt a ruhát viselem, mint tavaly. Ugyanabban a backstage-ben, mint tavaly. Ahogy körbenézek a helyiségben, minden ugyanannak tűnik. De mégis minden teljesen más. Már nem tizenhat évesen állok itt... már nem versenyzőként állok itt.
Ugyanis a One Directiont idén is felkérték már februárban, hogy ugyan már vállalják el újra a zsűri szerepét. Természetesen, a menedzsment ebbe beleegyezett, sőt, engem is beajánlottak, mint díjátadónak, ha már tavaly én nyertem, és úgyis szívesen jöttem. De mondjuk, nagyobb változás az, hogy amíg tavaly Chris állt mellettem, hogy támogasson, ma Harry-vel érkeztem kézen fogva, és a többiek is körülöttünk állnak, Danielle-lel, Eleanorral és Perrie-vel... de Virág nincs itt. Múlt héten tette le az utolsó szóbeli érettségi vizsgáját, és ezt is anyutól tudom, aki beszélt a nagynénémmel. De én már május óta nem hallottam drága unokatesómról.
   - Mi a baj, kicsim? - duruzsolja a fülembe, Harry, amikor észreveszi hirtelen hangulatváltozásomat, és karját a derekam köré fonja.
   - Semmi, csak... hiányzik Virág - biggyesztem le a számat, mire barátom nyom egy puszit az arcomra.
   - Ja, nekem is... mennyit ökörködnénk már vele, ha itt lenne.
   - Tuti felugrana a hátadra.
   - Ja, az biztos - nevet fel, majd megkérdezi Louis-tól, hogy ő nem látta-e Niallt, de Süsü csak megrázza a fejét:
   - Pedig már a büfében is néztük, de ott sincs.
   - Kezdek aggódni érte... - dünnyögöm magam elé.
   - Nyugi, elő fog kerülni - legyint hanyagul Zayn, mire felé fordulok:
   - Zayn, arról beszélünk, aki Magyarországon elveszett az állatkertben! Kizártnak tartom, hogy egy olyan helyen, ahol nincs térkép... árrh! - sikítok fel velőtrázóan, és megfordulok a tengelyem körül. Szőkésbarna haj, barnás-zöldes szemek, hatalmas vigyor.
   - Cső! Ennek tavaly is beugrottál - kacsint rám unokatesóm.
   - Virág! - borulok a nyakába - te mit csinálsz itt?
   - Csirkét párolok... - kontrázik cinikusan - szerinted mégis mit?
   - Hú, éhes vagyok... - kap a gyomrához Niall, amíg a többiek is megörvendeztetik, hogy Virág visszatért köreinkbe. Az ír srácon én csak nevetni tudok.
   - Miért nem szóltál, hogy jössz? - fordulok vissza Virághoz. Megvonja a vállát.
   - Nem tudom. Így viccesebb volt. Hallom, díjat adsz át - vigyorog, mire bólintok - emlékszel, hogy tavaly El és Dani volt a két ember?
   - Persze, hogy emlékszem, hát ott álltam! - mutatok nevetve a színpad felé, de unokatesóm figyelmen kívül hagyja a megjegyzésemet:
  -  Tökre deja vum van, de ez annyira sokkal jobb, mint tavaly - csókolja meg Niallt - na, de akkor hogy legyen az este? Ma reggel érkezett a gépem, és bár lepakoltuk Niall-nál a dobozokat, de kicsomagolni még nem volt időm.
   - Mi? Tehát felvettek a londoni egyetemre? - képedek el. Unokatesóm bólint - úristen! - borulok a nyakába önfeledt örömmel - de akkor ez azt jelenti, hogy itt maradsz, ugye?
   - Hm-hmmm, bizooony - kacsint rám Virág vigyorogva.
   - Juuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuj! - vinnyogom a vállgödrébe.
   - Héé, ezt én szoktam ilyen hosszan! - nevet fel, és erősen magához szorít, csakúgy, mint én őt magamhoz.
   - Na lányok, ha kiörömködtétek magatokat, mondanám a hirtelen tervemet - karol át mindkettőnket Liam -  itt végzünk, elmegyünk enni, és... aztán meg megyünk hozzátok - néz Viall-ra, és ebbe mindenki belemegy.
   - És Catéket hol szedjük össze? Hívjuk őket a Nando's-hoz? Vagy jöjjenek majd a házhoz? - kérdezi Louis, már a telefonjával a kezében.
   - Nando's-ba jöjjenek, hát nehogy már a gyomor-konkurensem ne kapjon enni! - mondja Niall, Catre célozva - valakivel versenyeznem kell.
   - Mert a barátnőd olyan keveset eszik... - szól bele Dani is.
   - Jó, de őt úgyse tudom legyőzni, mindig több pontot kap, mert cuki - húzza magához a szőke srác barátnőjét, és nyom egy puszit az arcára. Mosolyogva figyeljük őket, amikor megszólal a már olyan rég hallott diszpécser hangja:
   - Jó napot kívánok minden kedves indulónak és hozzátartozóiknak. Köszöntünk mindenkit az Országos Angliai Szépségversenyen! Az indulók a következő sorrendben követik egymást - ééés amíg mindenkinek bemondják a sorszámát, a srácok kirohannak a zsűriasztalhoz - a közönség fülsiketítő visongásából lehet tudni, hogy mikor értek ki -, mi, lányok pedig leülünk a váróban, ahol anno Harry azt hitte, hogy libanoni vagyok, és kikezdett velem... régi szép idők.

2013. június 17., hétfő

49.fejezet

Rekordgyorsasággal telt el az első hét a suliban. Észbe se kapok, de már péntek délután van, és Harry-vel pedig megyünk a St James-be Jatherine-nel találkozni.
Amint szőke barátnőm kiszúr minket, otthagyja a dobost, és a nyakamba borul:
   - Sophieee, már úgy hiányoztááál!
   - Nekem nem örülsz? - tárja szét a kezét Harry, tettetett sértődöttséggel.
   - Láttalak versenyautós alsógatyában. Valahogy nem tudok... - jelenti be Cat, mire hangosan felnevetek. Harry megsemmisülten mered lány barátjára, aki elvigyorodik - csak húzom az agyad! Tudjuk, hogy nem volt ilyen gatyád - kacsint a srácra, majd szabad oldalamon belé karol - de, volt neki - súgja a fülembe, és újra felröhögök.
Josh, mikor odaérünk hozzá, Harry-vel kezet fog, engem pedig felkap a földről, és megpörget a levegőben.
   - Hú, de erős vagy... - jegyzem meg, mikor drága dobos barátom visszarak a földre.
   - Te meg tök könnyű, Harry, nem félsz, hogy egyszer csak elfújja mellőled a szél? - fordul barátomhoz.
   - Szerinted miért fogom mindig a kezét, még a kocsiban is? Elviszi a huzat, ha lehúzom az ablakot - kontrázik.
   - És én még azt hittem, szeretsz - biggyesztem le az ajkam.
   - Hát, ti hihetetlenek vagytok - rázza a fejét Cat röhögve.
A délután nagyon jól telik, rengeteget röhögünk és beszélgetünk, nagyjából mindenről, ami csak eszünkbe jut. Van, hogy egymás szavába vágva, van, hogy párokba rendeződünk a diskurzusok alkalmával, van hogy csak mindenki egyszerre mondja a magáét, de mégis valahogy sikerül megértenünk egymást. Fél hatra érünk haza, és a szobámban találjuk a csapatunk másik, nagyobb részét... Perrie-vel együtt!
   - Perrie, te hogyhogy itt? Nem turnéd van? - kérdezem meglepetten.
   - De, de kivettem pár szabadnapot Virág miatt - feleli mosolyogva.
   - Apropó, Virág merre? - kérdezi Harry. Unokatesóm ebben a pillanatban slattyog ki a fürdőből, nesszeszerével a kezében.
   - Hellóóó - köszönt széles mosollyal az arcán - hallod, újra kell pakolnom az egész bőröndöm, több cuccal megyek haza, mint amennyivel jöttem.
   - Nem értem, hogy miért fura, amikor mindig így szokott lenni - felelem nevetve - segítsek? - guggolok le mellé.
   - Öhm, nem leszek bunkó, ha azt mondom, igen?
   - Jó, ezt most meg se hallottam - vágom rá. Harry felül Zayn mellé az asztalom tetejére, ami mellett Perrie ül a székben, Louis ölébe húzza Eleanort az ágy szélén ülve, a diszkrét, Csak Fogjuk Egymás Kezét Payzer-páros mellett, Jatherine pedig leül Niall mellé a földre, aki éppen előveszi a gitárját. Megpengeti a húrokat, és amíg mi ketten, unokatesómmal pakolunk, Zayn elkezd énekelni:
   - Can't believe you're packin' your bags... tryin' so hard not to cry. Had the best time and now it's the worst time, but we have to say goodbye - ezt követően Harry veszi át a hangot:
   - Don't promise that you're gonna write, don't promise that you'll call. Just promise that you won't forget we had it all...
   - Cause you were mine for the summer, now we know it's nearly over. Feels like snow in September but I always will remember - énekli Niall a refrént, végig Virágon tartva a szemét - you were my summer love. You always will be my summer love - tartja ki a hangot, majd Louis kezd énekelni:
   - Wish that we could be alone now. If we could find some place to hide... make the last time just like the first time push the button and rewind...
   - Don't say the word that's on your lips, don't look at me that way. Just promise you'll remember when the sky is grey - énekli Liam, majd Niall újra rákezd a szólóra, ami után Zayn veszi át a hangot:
   - So please, don't make this any harder, we can't take thins any farther... and I know thre's nothin' that I wanna change, change!
   - You were mine for the summer, now we know it's nearly over. Feels like snow in September but I always will remember - áll fel a földről Niall, és továbbra is gitározik. Virág elé lép, amíg a srácok beszállnak az utolsó sorokba:
   - You were my summer love. You always will be my summer love...
   - Jézi, srácok - rázza meg a fejét unokatesóm, és zokogva Niall karjaiba veti magát - ez gyönyörű volt.
Mi, többiek mosolyogva figyeljük a jelenetet, és konstatálom, hogy nem csak nekem csillog könny a szememben; az össze lány ennyire meghatódott, sőt, még a srácok is törölgetik a szemüket.
   - Virág, nem akarom megzavarni ezt a szép pillanatot, mert én is imádlak, tényleg, és nem akarom én se, hogy elmenj, de ilyen pólóm nekem is van! - emel ki egy kék-fehér csíkos felsőt a bőröndből Cat, aki időközben mellém telepedett. Ezen a kijelentésen mindannyian felnevetünk; barátnőnk feloldotta a hangulatot.
Perrie bekapcsolja a gépem, és miután beütöm a jelszavamat, benyomja rajta a Hits Radiot, ahol pont a srácoktól megy a One Thing, és Louis - persze, - rögtön felkiált:
   - Inbetweeners-tánc, most! - és mindnyájan rákezdünk. Louis-é a leghitelesebb, Virágé és az enyém a "legcukibb" (ezt így megszavazták), Danielle-é a legkecsesebb, Eleanoré és Perrie-é talán a legnormálisabb - pár Perrie-nél az arckifejezése miatt lehetne vitatkozni, mindegy, ő is jót röhög saját magán -, Harry-é meg... hát, a legszerencsétlenebb. Cat meg mindenkit meglep, hogy tudja a táncot, így kérdően Joshra pillantunk.
   - Most mi van? Lelkes volt... - vonja meg a vállát, mire barátnője felnevet, és hozzábújik. A dobos átkarolja a vállát, és nyom a homlokára egy puszit.
Egy idő után mindenki beszáll a pakolásba, és a "munkacsapatok" is seperc alatt kialakulnak; Zayn, Harry és Louis összehajtogatja a ruhákat, amiket aztán Eleanor, Danielle és Liam újrahajtogat. Cat, Perrie és Niall lemegy a konyhába valami kajáért, ők felelősek az ellátásunkért, Josh pedig leül mellénk, és segít bepakolni nekem és Virágnak a bőröndbe.
   - Lehet egy kérdésem? - néz végig rajtunk Viii a "kajaszünet" alatt, és elvesz egy pizzát a dobozból (nem, nem Niall-ék szolgálták fel dobozban. Inkább rendeltek, mert nem volt kedvük felforgatni a konyhámat) - miért akartok kipaterolni? - kérdezi unokatesóm komolyan. Mi, többiek értetlenül, döbbenten és kétségbeesetten meredünk rá. Beáll az ijesztő csend - csak húzlak titeket - neveti el magát végül, és egyszerre lélegzünk fel.
   - Drágám, ez csúnya volt - nevet Niall is, és magához öleli barátnőjét.
   - Virág, ilyet többet ne csinálj! - mondom én is, mire mindenki felnevet a kissé hisztérikus hangvételemen - már tényleg azt hittem, hogy így gondolod...
Kis csapatunk este fél tízig ökörködik agyba-főbe, majd Elounor és Payzer állnak fel először, hogy ha most nem mennek haza aludni, holnap mosogatórongyok lesznek a reptéren, így Zerrie és Jatherine is búcsúzkodni kezd. Utoljára Narry megy el - az az elválás tart a legtovább, de végül ők is távoznak negyed tizenegykor. Ahogy elmennek, Virággal egymást váltjuk a fürdőben, és lekapcsoljuk a szobámban a villanyt. Jó éjszakát kívánunk egymásnak, és bebújunk a takarók alá.
Vagy háromnegyed órán keresztül forgolódok. Egyszerűen nem tudok elaludni. Tudom, hogy sok mindent megéltünk Virággal ezen a nyáron, mégis úgy érzem, hogy valami kimaradt, valamit elfelejtettünk, valami hiányzik... úgy tűnik, nem vagyok rá kész, hogy elmenjen.
   - Sophie, te alszol? - suttogja unokatesóm.
   - Dehogy - felelem normális hangerővel - te? - kérdezek vissza.
   - Ne legyél már hülye - ül fel a pótágyon röhögve.
   - Jól van, reflex volt, hagyjá' má' - legyintek, és átmászok hozzá. Leülök az ágy végében, és magam alá húzom a lábaimat - nem maradnál még egy hetet?
   - Hidd el, ha nem lennék végzős, rinyáltam volna érte - mosolyodik el szomorúan - nem akarok elmenni. Mi van, ha nem sikerül úgy az érettségi, hogy jöhessek a londoni egyetemre? Nem akarok úgy elbúcsúzni holnap, hogy talán soha többé nem látjuk egymást - csuklik el a hangja.
   - Csússz arrébb - lépek a párnája mellé, és bemászok mellé a takaró alá - és te se legyél hülye. Már miért ne vennének fel? Tavaly is kitűnő voltál, sőt, ha nincsen informatika-órád, akkor tizedikben is az lettél volna. Ugyanazokat a jegyeket nézik, amiket nálunk, maximum annyi lesz a kérésük, hogy szerezz egy olyan nyelvvizsgát angolból, ami külföldön is érvényes. És amit meg a kisujjadból rázol ki, mert még most is angolul hadoválunk egymásnak, ahogy egész nyáron, és bár sötét van, de látom rajtad, hogy érted, mit mondok, és válaszolni is tudsz. Sőt, néha jobban beszélsz angolul, mint én! - hadarom el neki a bíztatásomat, mire felnevet - ebből kifolyólag azt is meg merem kockáztatni, hogy ösztöndíjat kapj.
   - Mi lesz velem nélküled az érettségihéten?
   - Öhm... hálóó! Skype? Msn? Facebook? Már ott is elérhető a webkamerás lehetőség.
   - De az nem ugyanaz. Hogy ölelgetlek Skype-on csontropogtatásig, amikor izgulok? - karolja át a vállam, és szorosan magához húz, amivel nevetésre késztet.
   - Azért jó volt ez a három hónap? - kérdezem.
   - Ahh, legjobb mind közül! Már ha jövőre nem...
   - Na jó, most van belőled elegem. Ne gondolj már arra, hogy nem jöhetsz ide vissza! Amúgy is, én tudom, hogy pontosan hol laksz, szóval ha más nem, mi megyünk utánad. Tudod, ha a hegy nem megy Mohamedhez...
   - Imádlak - mosolyog rám - nekem van a legjobb unokatesóóóm! - ölel meg újra szorosan, és majdnem lezakózunk az ágyról.
   - Jáááj, maradj már! - billentem vissza magunkat egyensúlyba.
Az egész éjszakát végigbeszéljük, és a nyár minden egyes pillanatát felelevenítjük, kezdve ott, amikor Virág megjelent a szépségversenyen. Mindig is olyan volt a kapcsolatunk, mint két testvéré, tök mindegy, milyen messze lakunk egymástól, és mennyire lehetetlenek a találkozások. Tavaly nyáron egy hétre lementünk velük Balatonra, ami több volt, mint fenomenális. Azt kell mondjam, hogy minden egyes beszélgetésünk alkalmával csak még szorosabbnak érzem azt a köteléket, ami megmagyarázhatatlanul erős már azóta, hogy egyáltalán találkoztunk egy nagyobb családi összejövetelen vagy tizenkét éve. Bárcsak lenne még időnk... nem akarom, hogy ennek holnap vége legyen. Mert igaza van; akár huszonegyedik század, akár nem, ezt csak élőben lehet átélni.

2013. június 12., szerda

48.fejezet

Első tanítási napom reggelén Virág kelt:
   - Sophieee, hoztam reggeliiit.
   - Miért kontárkodsz a konyhámban? - nyöszörgök, mire felnevet.
   - Inkább idd meg a kávéd. Én a fürdőben leszek - paskolja meg a vállamat. Az éjjeliszekrényemre pillantok, és Harry áll mellette, kezében egy starbuck's-os macchiatoval.
   - Hát te? - képedek el.
   - Hát én viszlek ma suliba - feleli természetes hangon.
   - Dehogy megyek én suliba! - bújok be a takarom alá.
   - Öhm... dehogynem! - hallom barátom hangját, és a következő érzem, hogy valami nehéz behuppan mellém. Két erős kéz megragad a derekamnál, és elkezd csikizni.
   - Neeee! - visítok fel, és megfeszült testtel elkezdek röhögni - felkelek, eskü, csak kínzást neee! - könyörgök, mire Harry hangosan felnevet, majd hátulról szorosan a karjába zár. Hüvelykujjával végigsimít az oldalamon, és belepuszil a nyakamba - kellemesebben képzeltem el az első sulinapomon való ébredést... - dünnyögöm magam elé, és érzem a vállgödrömben, hogy barátom mosolyog. Befordít maga alá, fölém kerekedik, és végigsimítva az arcomon megcsókol.
   - Például így? - húzza félmosolyra a száját.
   - Hát, kezdhetted volna így is... akár - felelem, mire újra felnevet, és kigyűri közülünk a takarómat, óvatosan rám nehezedik, és megint megcsókol. Keze a nyakamról a derekamra, majd a csípőmre vándorol, míg én beletúrok a hajába. Csókunk egyre hevesebbé válik, Harry egyre erősebben szorít magához, ahogy a nyakamat csókolgatja, aminek következtében a vállába kapaszkodom, és...
...és kinyílik a fürdőszobaajtó.
   - Harry! Én nem ilyen ébresztésre gondoltam! - ripakodik rá Virág, és barátom először lefagy, majd szégyenkezve a vállamba fúrja a fejét, mire hangosan felröhögök - na, te is csendben maradhatsz... suli előtt? Komoly? - hord le engem is, bár már ő is röhög saját magán.
   - Mondtam, hogy feslett vagy - vigyorog rám barátom.
   - Pajzán Harry inkább csak maradjon meg magának, rendben? - lököm le magamról, mire lezakózik a földre. Ijedten az ágy szélére fordulok; Harry seggre esett, és most a kezén megtámaszkodva ül a földön, mint egy jól lakott ovis.
Behúzom a lábamat magam alá, és beleiszok a macchiatomba, amíg Virág  a szekrényemhez lép, és elkezd kutakodni benne.
   - Mit csinálsz, drága? - érdeklődöm.
   - Kiválasztom, mit vegyél fel - dobja a kék virágos ruhámat a takaróra.
   - Virág, imádnám, ha Sophie így menne ma suliba, de... - mutatja felénk a BlackBerry-jét - ma esni fog.
   - Ó... akkor... - ássa bele magát a gardróbomba újra unokatesóm - megvan! Tudom - fekete csőgatya és mellény, sötétkék-fehér csíkos ujjatlan póló és arany nyakkendő, ami tavaly Halloween-kor volt az ismertetője az osztályunknak. A piros Converse-emmel tisztára úgy nézek ki, mint Selena Gomez a Tell me something I don't know klipjében.
   - Imádom - pattanok ki az ágyból, és az utolsó cseppeket kikortyolva a papírpohárból, az összeállításommal a kezemben beslattyogok a fürdőbe, és gyorsan felöltözöm - amúgy, hány óra van? - lépek ki a fürdőből - Virág?
   - Niall-lal beszél - feleli Harry az ajtó felé biccentve - és háromnegyed hét lesz.
   - Akkor indulnunk kéne, nulladik órám irodalomfakt - állok meg az egész alakos tükör előtt, és dús barna hajamat előredobva lófarokba kötöm. Mikor felegyenesedek, Harry mögém lép, kezét a derekamra helyezi, állát pedig megtámasztja a fejem tetején - mi az? - kérdezem, magunkat figyelve a tükörben.
   - Gyönyörű vagy - feleli barátom, mire mosolyogva szembefordulok vele, karomat a nyakába akasztom, és nyomok egy puszit a szájára. Harry visszacsókol, keze a csípőmre csúszik, és finoman magához húz, így kicsit lábujjhegyre kell állnom. Annyira beleveszek a csókunkba, hogy csak akkor veszem észre, hogy a bal lábam a levegőben van, amikor eltávolodunk egymástól.
   - Minden csókunknál fellendítem a lábam...? - tűnődöm el, még mindig Harry-be kapaszkodva. Ő csak felnevet, mikor Virág válaszol a kérdésemre az ajtóból:
   - Igen. De nem mindig ilyen magasra... hogyhogy csak most vetted észre?
   - Nem tudom! - nevetem el magam.
Kocsiba ülünk - Harry megfogja a kezem -, és barátom csak ennyit kérdez:
   - Ma nem leszünk együtt este?
   - Az ki van zárva - csóválom meg a fejem Virágra mutatva.
   - Öhm... én ma Niall-lal leszek - mondja vonakodva unokatesóm.
   - Akkor mégse - helyesbítek, ugyanazzal a hangsúllyal, ahogy az előbb beszéltem.
   - Haragszol? - rágja a szája szélét sis.
    - Már miért haragudnék? - fordulok hátra mosolyogva - Niall is fontos neked, ez természetes - Virág előrehajol, és nyom egy puszit az arcomra:
   - Imádlak.
   - Megjöttünk - jelenti ki Harry - mikor végzel? Érted jövök.
   - Fél négy.
   - Mi van?
   - Nyolc órám van! Sőt, ha úgy vesszük, kilenc - célzok a nulladik órámra.
   - Én egyetlen drága szívem... - szorítja meg Harry sajnálkozva a kezem.
   - Nem vészes - vonom meg a vállam - na, megyek - nyomok egy puszit barátom arcára - szia, Viii!
   - Holnap ígérem, nem szökök - búcsúzik barátnőm, miközben kiszállok a kocsiból.
Megvárom, míg elfordul az autó a sarkon, és csak utána megyek be a suliba. Az irodalmat a saját termünkben tartják hál' istennek, így nem kell rohangálni az épületben, mint a veszett egér.
A tanárom, Ms River tündéri egy nő, egész órán a nyárról beszélgetünk faktos társaimmal, házinak meg egy négyoldalas fogalmazást kell írni a szünidőnkről, pro és kontra érvekkel. Ezt egy biosz, majd egy rajz követi, mindkettő az egész osztállyal, így Adam és Angie boldogít az órákon. Harmadik-negyedik órám duplamatek, ami még alapszakon is szívás, aztán egy olasz, ahol a nyárról beszélgetünk. Majd egy töri és egy tesi, végül, az utolsó órában, egy etika. Ahol az első tizenöt percben a tanár, Mr Violet bemutatkozik, elmondja, mit vár tőlünk, majd elsüt egy... eléggé nyomorék poént, de legalább feloldja a hangulatot, és mindenki felröhög - na, jó! Elég a mókából - csapja össze a tenyerét lelkesen, így lecsillapodunk - legalább fél órát hadd tanítsak. Az első témánk, amivel a tanévben talán a legtöbbet fogunk foglalkozni, az a tinédzserkori terhesség és az abortusz kérdése - ül fel a tanár az asztalra. Először fel sem fogom, miről van szó, de amikor meglátom a füzetemben az általam leírt címet, kiesik a toll a kezemből - ennyire sokkoló? - mosolyog rám Mr Violet. Nem is tudná, mennyire... most igazán szükségem lenne Harry-re!
Felveszem az írószert a földről, és magam elé meredve jegyzetelek tovább. Adam egyszer csak megböki a vállamat, és egy összehajtogatott papírt dob a füzetemre. Halkan kinyitom a levelet:
Jól vagy?:( Olyan sápadt az arcod...:S - Angie xx
   - Amúgy minden kóser? Fura vagy - suttogja padtársam is.
   - Adam, ne fűzd a lányokat az órámon, ha jól tudom, Sophie-nak még barátja is van - szól rá a tanár, mire az osztály halkan felnevet, és páran hátrafordulnak hozzánk. Mosolyogva biccentek egyet, és mikor minden figyelem újra a tanárra összpontosul, válaszolok a kis papíron:
Persze, csak ez tök szomorú téma...:( - végül is nem hazudtam. Tényleg tök szomorú. Különösen nekem...
Először Adammel tudatom a válaszomat, majd Angelicának is továbbítom a cetlit. Alig várom az óra végét, ami így, persze, egy örökkévalóságnak tűnik, mire kicsöngetnek. Felpattanok a helyemről, összerámolom a cuccomat, odadünnyögök egy "ciao"-t barátnőmnek és padtársamnak, majd kiviharzok a teremből.
Kilépek a suliból, és Harry-t az utca másik oldalán találom, a kocsijának dőlve, toronyiránt a főbejárattal. Épp egy fejrántással igazítja meg a haját, mikor meglát engem. Elmosolyodik, és ellöki magát a kocsitól, míg én ész nélkül átrohanok az úttesten. A karjai közé vetem magam, és ahogy a fejem a mellkasába fúrom, kibuggyannak a könnyeim.
   - Sophie... - ölel meg barátom, majd aggódó tekintettel messzebb tol magától, hogy lássa az arcomat - kicsim, mi a baj? - szó nélkül beülök az anyósülésre, és letörlöm a könnyeimet. Harry hazavezet, és hang nélkül tesszük meg az utat. A ház előtt leállítja a motort, és a kormányból az ölébe ejti kezeit - ha nem fogod elmondani, legalább adj egy célzást vagy füstjelet vagy valamit - mondja, miközben én a táskámban kutatok. Harry ölébe dobom az etikafüzetemet, majd kiszállok a kocsiból, és berohanok a házba. Ledobom a cipőmet, felsietek a szobámba, átveszem a sortomat, és a mellényemet is lecserélem egy vastagabb pulcsira. Megmosom az arcom, és lemegyek a nappaliba. Harry akkor lép be a házba, mikor én a lépcső aljába érek. Göndör hajából csurog a víz, és fehér pólója is nedvesen tapad a felsőtestére. Elkezdett szakadni az eső.
Ledobja a füzetemet a földre, és elém lép:
   - Még mindig fáj? - kérdezi halkan.
   - Kétlem, hogy ez a fájdalom valaha is elmúlna - felelem.
   - Tudod, sokat gondolkodtam a nyarunk ezen részéről - köszörüli meg a torkát - hogy mi lett volna, ha... ha máshogy alakulnak a dolgok. Nem mehettél volna most vissza az iskolába. Nem vállalhattuk volna fel a kapcsolatunkat. Állandóan bujkálnunk kéne. És ha véletlenül kibukott volna a dolog? Bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna veled... mert az, hogy rólam mit mondanak, nem érdekel. Engem te érdekelsz. És nem bírtam volna elviselni, ha neked ugrottak volna - törli le a könnyeimet, és kezét az arcomon hagyja - tudom, hogy milyen érzés... hidd el, nekem is fáj, akár fiatalok vagyunk, akár nem. Mert már akkor is tudtam, hogy ez komollyá válhat kettőnk között. És hogy bárhogyan alakul is az életünk, amíg egymás mellett vagyunk, nem történhet olyan baj, amit ne oldanánk meg. De bevallom, féltettelek az emberektől - húzza szomorú félmosolyra a száját - eljön még az az idő, hogy legyen egy kislányunk. Majd ha már te is elmúlsz húsz, érkezik a kis Darcy. Ha meg fiú lesz, te nevezed el - ezen akarva-akaratlanul is felnevetek halkan.
   - Nagyon szeretlek, Harry - nézek mélyen a szemébe, mire barátom a nyakamra teszi a kezét, hosszasan megcsókol, majd nyom egy puszit a homlokomra is, és magához szorít. Még mindig öleljük egymást, amikor nyílik az ajtó:
   - Huh, gyerekek... hihetetlen, hogy mennyire zuhog - veszi le a kabátját anya - Harry, szervusz!
   - Szia, Mary Anne - int felé kedvesen barátom, és köszöntik egymást két puszival.
   - Itt maradsz estig? Mert akkor úgy főzök vacsorát - kérdezi anya, miközben belép a konyhába.
   - Öhm... ha nincs ellenedre, itt aludnék.
   - Persze, nem gond! Még suli elején lehet, de többször ilyet nem engednék meg. Virág is jön majd a hercegével?
   - Nem, ők Niall-nál maradnak - felelem.
   - Kinél? - bukkan ki az átjáróból anya feje.
   - Niall. A herceg.
   - Ó, értem! Jó, egyszer csak megjegyzem a nevét... kicsim, minden rendben? - lép elém anyu aggodalmaskodva. Bólintok.
   - Csak megviselte az etika - legyint Harry.
   - Jaj, kis lelkem! - puszilja meg a fejem - mindig mindent magára vesz - magyarázza barátomnak, aki nevetve bólint:
   - Igen, azt észrevettem.
   - Felmegyünk, jó? - bökök a lépcső felé, mire anya bólint.
Becsukom magunk után a szobaajtómat, és sóhajtok egy nagyot.
   - Mi az? - mosolyog rám Harry, és leül az ágyam szélére. Megrázom a fejem, és tudom, hogy rögtön megérti, mit akarok ezzel mondani - gyere ide - nyújtja ki felém a karját. Megfogom a kezét, mire óvatosan az ölébe húz - jobban vagy? - kérdezi komolyan.
   - Azt hiszem, igen - simítom meg a haját.
   - Ez a rohadt iskola, úgy örülök, hogy nem kellett visszamennem oda... - csóválja a fejét szitkozódva.
   - Milyen jó a hozzáállásod - biccentek cinikusan, mire egy nyelvnyújtást kapok válaszul.
Vacsoráig a szobámban beszélgetünk, ebben a pózban. Valamikor egy pillanatra belegondoltam, hogy Harry Harry Styles... érdekes, módon én ezt mégsem érzem. Valahogy nem tud érdekelni. Jó, biztos, hogy a Directioner-énem valahol, nagyon mélyen tombol bennem, és párszor valószínűleg meg is halt, amikor Harry mondjuk levette a pólóját előttem, vagy megcsókolt, vagy... éppen nagyon szerettük egymást. De ezt én is csak gyanítom. Mert amúgy annyira emberi, soha nem emlékeztet arra, hogy ő "mekkora nagy énekes". Ő is csak egy egyszerű ember. Még mindig az a tizenhat éves srác, aki egy holmes chapeli pékségben dolgozott szombatonként.
Vacsi után elpakolunk a konyhában - a gyorsan habzó mosogatószernek és a szivacsnak hála meg lettem fürdetve -, majd visszamegyünk a szobámba. Épp a lépcsőn indulunk fel, amikor anya utánunk szól:
   - Gyerekek, ha lehet, ne maradjatok fent sokáig! Holnap suli.
   - Ne aggódj, korán lefekszünk - feleli Harry, majd rám kacsint. Ó, jaj...
Bezárkózom a fürdőbe, és gyorsan lezuhanyzom, majd elintézem a többi dolgomat is. Felveszem a pizsamámat - Harry Hipsta, please!-es pólója -, majd egy nagyon laza kontyba fogom a hajam. Mikor kilépek a fürdőből, Harry matat valamit a táskájában. Leülök az ágy szélére, és egy nagyon kicsit, épphogy csak hozzáérek a fazsebéhez, de fenéken billentem a lábammal.
   - Te meg zaklatsz? - fordul hátra "felháborodottan". Hangosan felnevetek, és törökülésbe húzom a lábam.
   - Neeem, dehogy - harapom be az alsó ajkam. Harry elém lép, a tarkómhoz nyúl, és kihúzza a hajamból a csatot, majd tincseim közé túrva szenvedélyesen megcsókol. Végigdönt az ágyon, és folytatjuk ott, ahol reggel abbahagytuk...

2013. június 9., vasárnap

Díj - Deja Vu

A díjat szeretném megköszönni Barbinak, akinek ezzel a lendülettel vissza is ajánlom!:) És lassan képtelen vagyok elhinni, hogy egy díjért sem kellett könyörögnöm - már nem, mintha az a típus lennék, aki él-hal az elismerésért. Csak... na, ezt majd a "magamról" szekcióban kifejtem.

2013. június 6., csütörtök

47.fejezet

Mindenki úgy van vele, hogy a nyár túl rövid, tíz hét alatt nem történik semmit, és olyan gyorsan repül az idő. De én nem így látom. Idén nem. Túl sok minden történt, és valahol mélyen már hiányzott a suli, az osztálytársaim, a hetek gyors lepörgése...
És ez a nap is eljött. Évnyitó. Reggel anyu kelt minket Virággal hétkor, hogy kezdjük el készülődni.
   - Neee, nem akarok suliba menniii! - nyöszörgök.
   - Kicsim, muszáj nem hagyhatod ki már az évnyitódat... - feleli anya az ajtóból.
   - De nem azért, hanem mert már csak egy hét... - ülök fel szomorúan az ágyamban, célozva arra, hogy Virág napjai egyre jobban meg vannak számlálva.
   - Tudom, de nem hiányozhatsz már az első nap.
   - Ez nem is az első, ez az első előtti - kötekedem.
   - Na, ha már volt egy ilyen mondatod reggel, akár fel is kelhetsz - paskolja meg a lábamat, és kimegy a szobából.
   - Virág? - kérdezem, még mindig a takaróm alatt.
   - Hmmm... - ennyit a válaszról. Kierőszakolom magam az ágyamból, és a szekrényemhez lépek. Épp, mikor kiválasztanám, hogy mibe libbenjek be a suliba, rájövök, hogy ma kötelező az egyenruha, így leakasztom a vállfáról a fehér, zöld díszítéses matrózblúzt az ugyanolyan méregzöld szoknyával, és feltűzöm az iskola címerével ellátott jelvényt. Kiveszem a fekete lakkcipőt a dobozából, és már kész is vagyok.
   - Viii, kelj fel, én már puccba vágtam magam - simítom meg a vállát, mire unokatesóm kinyitja a szemét.
   - Tök csini vagy - motyogja félálomban.
   - Legalább egyikünk így gondolja... - állok fel mellőle, és őt is felsegítem.
   - Miben menjek? - lép a bőröndje mellém - nagyon ki kell öltözni?
   - Nekem mindegy, a lényeg, hogy itt vagy - vonom meg a vállam. Virág végül a farmerruhája mellett dönt, piros Converse-zel.
Reggeli után anyu eldob minket a suliba, majd elmegy dolgozni. Cat öt perc múlva érkezik Eleanorral együtt.
   - Többiek? - kérdezi Virág.
   - Dani majd befut, a srácok meg majd jönnek, csak bujkálnak - feleli El.
   - Érthető... - biccentek.
   - Huuuu, évnyitó után elmegyünk palacsintázni? - veti fel az ötletet szőke barátnőnk. Persze, rögtön rábólintunk, majd az igazgatóhelyettes szétugrasztja kis csapatunkat; a lányokat betereli az udvarra, engem pedig a termembe, ahol egy félórás osztályfőnökit tartanak.
Ahogy belépek az ajtón, szinte minden osztálytársam egyszerre rohan nekem:
   - Sophie, írtam Facebook-on is, de még egyszer gratula a júniushoz! - veregeti meg a vállam Adam, aki már a kezdetektől fogva a labor-, tavaly január óta pedig a padtársam is egyben.
   - De ez milyen durva már; osztálytársunk egy szépségkirálynő! - röhög fel egyik haverja, Greg - de meg kell hagyni, jól néztél ki - kacsint rám.
   - Te nézted? - ülök le Adam mellé, teljesen döbbent arckifejezéssel.
   - Hogyne! Anya miatt muszáj volt, végignézette velem az egészet, mert két éve vagyunk összezárva heti ötször.
   - Te jó ég... - csóválom a fejem nevetve.
   - Sophieee! - kiált fel egy jól ismert hang. Angelica?
   - Hát te? - kérdezem, miután szépségversenyről ismert barátnőm elenged öleléséből.
   - Mondtam, hogy Londonba költöztünk - feleli -, és átjöttem ebbe a suliba. De azt nem tudtam, hogy osztálytársak leszünk - fogja meg a csuklóm izgalmában.
   - Komolyan mondom, ez hihetetlen - mosolygok rá.
   - Ja, legalább nem kell félnem, hogy lesznek-e itt normális emberek.
   - A srácok nagyon jó fejek, ne izgulj - legyintek -, gyorsan meg fognak kedvelni.
Angelica elfoglalja az előttem lévő padot, mellém pedig beül Adam, amikor az osztályfőnök belép a terembe. Gyorsan elhadarja az idei év várható eseményeit (haloween-buli, szalagavató, Mardi Gras, kisérettségi, stb.), majd rátér az "új hal a tengerben" témára:
   - És köszöntsük új osztálytársunkat, Angelica Humrayt! - mutat barátnőm felé Mr Tucker - Angelica, mutatkozz be!
   - Öhm... hát jó - áll fel a helyéről a felszólított - hm... sziasztok, Angelica vagyok, de nem muszáj kimondani az egész nevemet, vagyok már Angie, Annie, Lizzie, Liz... ahogy akartok.
   - Akkor hívhatlak Kiscicámnak? - kiáltja be Greg,
   - Ha hajtasz a Félkarú Jack címre, megegyezhetünk - biccent felé Angie, mire az egész osztály felnevet. Szerintem nem lesz gondja a beilleszkedéssel.
Az osztályfőnöki óra után levonulunk az udvarra, ahol az évnyitó ünnepség zajlik. Az első sorokba a diákok ülnek, mögéjük a tanárok, a hátsók pedig a külsősöknek vannak fenntartva. Amikor kilépek az udvar ajtaján, Virág, Cat, El és Dani rögtön felpattannak, hogy észrevegyem őket. Intek nekik, majd a tekintetem a mellettük ülő öt ballonkabátos, napszemüveges,... álbajuszos csapatra téved.
   - Melyikőjük volt ennyire pihent agyú...? - dünnyögöm magam elé.
Az évnyitó nem tart sokáig; az igazgatónő elmondja a beszédét, majd meghallgatjuk a sulikórus dalcsokrát. Végül egy végzősünk elmond egy verset, és az igazgatóhelyettes végszava, miszerint megnyitja a 2012/2013-as tanévet, és visszamegyünk a termünkbe, ahol Mr Tucker még gyorsan kiosztja az órarendet, majd utunkra enged.
Angelicával egymásba karolva lépünk ki a bejárati ajtón. Nagyban meséljük nyári élményeinket, amikor kiabálásra leszek figyelmes:
   - Harry!!!!
   - Ne haragudj, de rohanok... - hebegem idegesen, és berohanok a suliudvar külső bejáratán. Mikor odaérek, csak a kis "családom" látom az udvaron - a fiúk már inkognitó nélkül -, volt barátommal. Angie utánam ered, és döbbenten torpanunk meg Virágék mellett. Harry a pólója grabancánál tartja Christ maga előtt, és már emeli a kezét, hogy lekeverjen egyet a srácnak.
   - Mit csinál? - kérdezi hisztérikusan Angelica.
   - Harry, azonnal állj le! - üvöltöm el magam, mire barátomnak megáll a keze a levegőben - te mégis mit művelsz???
   - Nekem aztán ne akarjon rámászni a barátnőmre újra!! - magyarázza felém fordulva, majd újra Chris-hez intézi szavait - komolyan ember, neked mond az a szó valamit, hogy "foglalt"?! Ennyire nehéz elfogadni, hogy...
   - Harry, maradj már nyugton, Chris nem miattam jött! - tárom szét a karomat. Harry azonnal abbahagyja a kiabálást, és meglepetten fordul felém.
   - Mi van?
   - Chris nem miattam jött - ismétlem - már Angie-vel jár - mutatok mellettem álló osztálytársamra, aki zavarában félszegen int kis csapatunknak. Harry végigméri a lányt, majd barátjára tekint, és újra Angelicára néz. Kínosan elneveti magát, majd bemutatkozik Angie-nek, aki döbbenten kezet ráz vele. Chris barátnője mellé lép, és a derekára helyezi a kezét. Mosolyogva figyelem ezt a számukra teljesen ösztönös mozdulatot, majd Harry-re nézek. Felvonom a szemöldököm, mire csak megvonja a vállát, és félmosolyra húzza a száját. Rögtön megértem, mit akar ezzel mondani.
Chris-ék elköszönnek tőlünk - Harry-nek nehéz megfékeznie magát, amikor volt barátom két puszival búcsúzik -, majd mi is elindulunk palacsintázni. Liam és Dani Jatherinet fuvarozza el, Niall és Virág pedig Elounort, Harry kocsijába meg Zayn huppan be a hátsó ülésre. Mielőtt én is beszállhatnék, barátom finoman megragadja a karomat, befordít maga elé, két kezét a nyakamra csúsztatja, és hosszasan megcsókol.
   - Hát ennyire nem bízol bennem? - kérdezem mosolyogva, mikor a homlokomnak dönti a fejét.
   - Én benne nem bízok - feleli. Felemelem a fejem, kezemmel végigsimítok előre lógó tincsein, majd tarkójánál beletúrok a hajába, és most én csókolom meg őt, amit rögtön viszonoz is, és a derekamnál fogva erősebben magához húz.
   - Hé, legyetek már tekintettel a barátnőhiányosra! - kopog a szélvédőn Zayn, előrehajolva a két első ülés között. Harry-vel felnevetünk, majd beszállunk a kocsiba - barátom amint sebességbe teszi a kocsit, megfogja a kezem -, és a többiek után hajtunk. Merthogy ők elindultak nélkülünk... de én szerencsére tudom, hogy Cat hova akar menni palacsintázni. Ahol mi is voltunk, amikor Harry kórházban volt.
Amíg a palacsintázóhoz érünk, Harry és Zayn gyengébbnél gyengébb viccekkel fárasztják egymást - és engem -, így mikor belépünk az étkezőbe, szakadunk a röhögéstől.
   - Csodálom a gyors hangulatváltozásaidat, Harry - közli Louis, mikor leülünk kis csapatunkhoz - Sophie helyre tett? - vigyorog rám, mire az asztal alatt végigsimítok barátom combján.
   - Szerinted miért késtünk? - teszi fel a költői kérdést Zayn, és mindannyian felnevetünk.
Az egész délután nagyon jó hangulatban telik, még a pincéreknek is, mert Niall, Cat és Virág az első adag után rendelt még hármat, így unokatesómmal fél hatkor érünk haza. Mikor belépünk a nappaliba, valami isteni finom illat terjeng a házban!
   - Hmm, anyu, itthon vagy? - kérdezem, még mindig a levegőbe szimatolva.
   - Igen, mindjárt kész a kakaóscsiga, gyertek! - felel a konyhából, mi Virággal pedig szinte rohanunk hozzá - tessék, ez a kettő már kihűlt - kapunk egyet-egyet a kezünkbe. Már a széle is elképesztően finom, hát még a közepe...!
Miután kihűl az egész adag, a kétharmadát felszállítjuk a szobámba, és amíg kiválasztjuk, hogy mit vegyek föl az első tanítási nap, elfogyasztjuk. Sajnos már nem maradhatunk fent egész éjszaka, így kénytelenek vagyunk már fél tizenegykor lefeküdni - bár csak éjfél előtt alszunk el, addig beszélgetünk az egész idei nyárról.
Nem akarom, hogy ennek vége legyen.

2013. május 31., péntek

46.fejezet

Daniék tízre érkeznek, így már nyolckor kierőltetem magam az ágyból, hogy elugorjak bevásárolni egy jó kis villásreggelihez. Úgyis ideje már hozzászoknom a korán keléshez. Leugrom a közeli boltba, és bevásárolok, majd otthon egyszerre kezdem el sütni a gofrit, a rántottát és egy adag amerikai palacsintát. Kicsit para volt, hogy amíg az egyikkel foglalkozom, a másik odakozmál, de ez a balszerencse hál' istennek elkerül. Miután mindhárom kisült, hővisszatartó tálakba teszem őket, és elkezdem összevágni a zöldségeket a rántottához. Életemben nem voltam még olyan precíz kajával, mint ma reggel. A zöldségek után az epreknek esek neki, ami, ugye, dukál a gofrihoz; félbevágom őket, majd kávéskanállal megkenem őket nutellával. A palacsinták egyik felét megkenem baracklekvárral, a másikat üresen hagyom, de azért kikészítem mellé a juharszirupot. Gyorsan megterítek az étkezőben hat személyre, és szépen elrendezem az ételeket az asztalon. Munkámmal való elégedettségem egy nagy pohár kólával jutalmazom, amikor csöngetnek. Úgy tűnik, már tíz óra van. Ahogy kinyitom az ajtót, El borul a nyakamba:
   - Sophieeee! Hol van a bevándorlónk? - néz körbe a nappaliban, míg én fogadom Perrie-t és Danielle-t, aki hozott egy kisebb csokitortát.
   - Még alszik - mutatok a lépcső felé.
   - És felkeltsük? - kérdezi Dani, mikor dörömbölnek az ajtón. Kinyitom, és a szétázott Cattel találom szembe magam.
   - Hát te?
   - Esik - feleli két sóhaj között, miközben lehámozza magáról a farmerdzsekijét - és rohantam a busztól, mert nincs ernyőm.
   - Keresünk valami száraz ruhát, oké? Csak még felébresztjük Virágot.
   - Még alszik? Bebújok mellé, és még fürödnie sem kell - vigyorog rám, mire röhögve megrázom a fejem:
   - Te hülye vagy.
   - Na Sophie, akkor felkeltjük Csipkerózsikát? - kérdezi Perrie. Bólintok, és ketten felmegyünk a szobámba. Perrie lehajol Virághoz, és megcsikizi az arcát:
   - Jó reggeeeelt - duruzsolja unokatesómnak, aki csak összehúzza a szemét, és még jobban magára húzza a takarót - naaaa - simítja meg a vállát Perie, újabb próbálkozásként. Virág lassan kinyitja a szemét, és nyújtózik egy nagyot.
   - Perrie...? - dörzsöli meg az arcát, mire énekes barátnőnk mosolyogva integet - te mit csinálsz itt?
   - Gondoltam, átugrok hozzátok enni, mert nálam elfogyott a kaja - vigyorog, mire felnevetünk - na, kelj fel, Sophie rendesen kitett magáért.
   - Villásreggeli? - támaszkodik meg a könyökén Virág, és rám emeli a tekintetét. Bólintok.
   - Még szép! Na, gyere - kihúzzuk Virágot az ágyból, és mi, Perrie-vel felöltözve, unokatesóm meg pizsamában (Niall-tól lenyúlt póló és kinyúlt, térdnél már lyukas szürke szabadidőgatya) lemegyünk az étkezőbe, ahol Dani, El és Cat vár minket.
   - Meglepetééés! - mondják kórusban, kitárt karokkal.
   - Úúúristen... - nevet fel zavartan Virág, az arca elé emelt kezekkel - juuuuuuuuuuuj, lányoook! - borul El nyakába, majd sorban mindannyiunkat megölelget - ezt most miééért?
   - Kellett egy csajos nap - mosolygok rá - na, együnk.
A reggeli nagyon jól telik, sokat beszélgetünk, hogy mi lesz a nyár után; Virág utolsó éve a gimiben, osztálytársaim várható reakciója arról, hogy tőlem hangos a sajtó, Cat és El egyetemi éve, Dani szezonja, Perrie és a Little Mix éves programja... remélem, gyorsan telik el ez az év, mert én már most itt akarom tudni Virágot Londonban, Niall-nál, pedig még el sem ment... imádom az unokatesómat, mindig ott van mellettem, akár szükségem van rá, akár nem.
Reggeli után Virág fel-, Cat pedig átöltözik (kölcsönadom neki az egyik sortomat és egy felsőt), majd bevackoljuk magunkat a tévé elé - mindenki lába keresztezi mindenkiét, ezt muszáj egy képen is megörökíteni -, és hosszas tanakodás után betesszük a Footloose-t, ami alatt elfogyasztjuk a Dani által hozott tortát. Utána elpakolunk a konyhában (vagyis igazából csak én akartam rendet rakni, de a lányok ragaszkodtak ahhoz, hogy segítsenek), majd benyomjuk a Hits Radiot, és a kívánságműsorban lévő számokat elemezzük ki, hogy melyik miért jó és miért nem. Persze, Cat és Dani első ellenérve mindig az volt, hogy nem lehet rá rendesen táncolni, bár ezt a What Makes You Beautifulra és a Little Mix Wingsére, persze, nem merik mondani, inkább kitalálunk közösen egy koreográfiát, és azt táncoljuk a két szám alatt. Mert az semmi nem jelent, hogy a legidősebb köztünk huszonnégy éves, áh, dehogy. Mindegy.
   - Most mit csináljunk? - kérdezi Cat, miután kitáncoljuk magunkat.
   - Nem hívjuk át a srácokat? - ajánlja be Virág, mire mind az öten rávágjuk kicsit hangosabban a kelleténél, hogy "nem!" - jó, azért meg ne egyetek... - vigyorodik el.
   - Pedig olyan édes vagy - öleli át Eleanor, és elkezdi kocogtatni a fogát.
   - Hát, te tényleg Louis női megfelelője vagy... - jelentem ki, és mindannyian felnevetünk.
   - Igen, Harry beletrafált tavaly - bólint egyetértően.
   - Amúgy mikor jöttetek össze? - kérdezi Cat.
   - Hát... őőő... izé... na, az úgy volt, hogy... - kezd el gondolkodni El, de hamar feladja - fogalmam nincs. Régi sztori már ez! - legyint, így lezártnak tekinti a témát.
   - De jól megvagytok?
   - Persze. Bár olyan egy hülye... de úgy szeretem a hülyéjét! - nevet halkan.
   - És Dani? Te meg Liam mióta?
   - Hú, már az X-Factor alatt együtt voltunk... - mosolyog - mondjuk, az elején nem akartam, mert nagynak találtam a korkülönbséget, de bebizonyította, hogy ez egyáltalán nem számít.
   - És titeket összehozott valaki?
   - Harry.
   - A kerítő Styles - teszi hozzá Virág - az a csávó mindenkinek talált barátnőt, csak magának nem... eddig! - kacsint rám.
   - Én már évek óta mondom neked, hogy azért volt egyedül, mert nem találkozott velem! - nevetek fel.
   - De... amúgy ez olyan durva, hogy tényleg - bólogat Cat is, majd Virágtól és Perrie-től is megkérdezi, hogy hogy találkoztak Niall-lal és Zaynnel. Előbbi elmeséli az ominózus Skype-olást, amikor Louis beszélni akart velem arról, hogy Harry miért is kapott le az Alan Carrban, és az énekes Hamupipőkénk is elmondja, hogy amikor a 2011-es X-Factor döntősei jótékonysági célból felénekeltek egy dalt, akkor a JLS-t is, és a One Directiont is meghívták vendégsztárnak, és a klipforgatáson ismerte meg Zaynt.
   - És Cat? Te és Josh hogyan...? - kérdezi Perrie.
   - Volt egy táncfesztivál, ahol felléptünk a csapatommal, és ott volt Josh is a bandájával. Már napközben is beszélgettünk néha, aztán az afterpartyn is sokat voltunk együtt. És... így alakult - vonja meg a vállát pironkodva.
Ezután igazából csak a srácokról beszélünk; hogy Louis a legmeghatóbb és legérzelmesebb pillanatokban is képes ökörködni, hogy Zayn féltékeny volt, amikor meglátott egy fiú Mixert "I love Perrie!"-feliratú táblával egy Little Mix koncerten, hogy Liam nem engedi Danielle-t pakolni a konyhában, még a lány saját otthonában sem, hogy Niall és Virág az elvárttal ellentétben nem eszik minden egyes randin, és én is beavatom a lányokat abba, hogy Harry nem csak játssza a perverzet, hanem tényleg az (ez Catnek annyira tetszik, hogy félő, lezuhan a kanapéról), és hogy Josh tanítgatja Catet dobolni, amihez a szőkeség elmondása szerint baromi sok türelem kell.
Késő délutánig beszélgetünk, amikor is Virág is Cat közlik, hogy ők bizony éhesek, szóval rendelünk pizzát. Tíz perc alatt kiszállítják a kaját, és amíg eszünk, rákapcsolom a laptopom a tévére, így nagy képernyőn nézünk meg egy sorozat pár részét. Párat... hetet! Tehát mire kikapcsoljuk a tévét, már fél hat van. Felmegyünk a szobámba, és amíg El és Perrie egymásba kapaszkodva, sikítva bevetődik az ágyamba, Cattel és Danivel mi lassan besétálunk.
   - Virág? - szólok hangosan, de nem jön válasz - Viii! - megyek vissza a konyhába, ahol megtalálom unokatesómat... sírva - sis, mi a baj? - ölelem át aggódva.
   - Niall már napok óta nem beszél velem, de ha mégis, akkor is olyan fura... most hívtam, és kinyomott! Kinyomott, érted? - zokogja a vállgödrömbe.
   - Jaj! - szorítom erősen magamhoz - biztos nem veled van a baj, talán csak... elfoglalt egy kicsit - próbálom szépíteni a dolgot.
   - Honnan tudod? - emeli rám könnyes tekintetét - ha még az Olimpia ünnepsége miatt lenne ilyen, de könyörgöm, az már elmúlt! És most lett ilyen... semmihez nincs kedvem már... - törli meg az arcát. Úgy elmondanám neki, hogy mi lesz este... 
   - Neee, ezt ne mondd! - fésülök ki pár tincset az arcából - olyan jót találtunk ki a lányokkal!
   - Nem S., bocs, de most nem. Egyedül akarok lenni.
   - Te is nagyon jól tudod, hogy ez nem igaz! - felelem - nem fogom annyiban hagyni, hogy önmarcangolásba kezdj - látom az arcán, hogy kezd megenyhülni, mert egy halvány mosolyra húzza a száját - figyi, ha most eljössz velünk, megígérem, hogy estére minden kételyed eloszlik. Jó? Csak most gyere fel, öltözzünk ki, aztán bulizzunk egy jót! - mosolygok rá.
   - Jó-jó, elmegyek! - adja meg magát lesütött szemekkel, mire visítva a nyakába borulok.
   - Na gyere, te nőszemély! - ragadom meg a csuklóját, és felsietünk a szobába. Virágnak Dani és Perrie, nekem pedig El és Cat választott ruhát, amíg mi lent voltunk a konyhában; unokatesóm a nyakban megkötős,  csípőtől kicsit bővülő, finom esésű sötétzöld ruháját veszi fel fekete balerinacipővel, én pedig a kedvenc térd alá érő barackszínű szoknyámat fehér toppal és barna saruval. Cat visszaveszi a már száraz ruháit (fekete, masnis szoknya, piros top és pántos szandál), Danielle-ék pedig alapból csinosan érkeztek; El abban az összeállításban, amiben az Olimpián volt, amikor Louis-val elmentek szurkolni, Perrie-n egy A-vonalú, halványrózsaszín ruhában, Dani meg abban a vörösben, amit egyszer viselt, mikor Liammel mentek egyszer valahová, és nekem azóta az a ruha az álmom.
Harry-től kapok egy sms-t, hogy Liammel a ház előtt parkolnak, és látom, hogy Dani is olvas valamit a telójám.
   - Na, menjünk - int a táncos az ajtó felé. Virággal egymásba karolva robogunk le a lépcsőn, előttünk Cat és Perrie táncikál, hogy "buli van, buli van!", mögöttünk pedig Danielle és El halad, csendben beszélgetve.
Ahogy kilépünk a házból, és Virág meglátja a két srácot, azonnal a nyakukba borul, persze, az elmaradhatatlan "juuuuuuuuuuj"-ogás nélkül.
   - Úúúgy felugranék a hátadra, csak szoknyában vagyok... - intézi szavait Harry-hez, aki erre leguggol háttal unokatesómnak:
   - Azért egy próbát megérhet - mosolyodik el. Jó, ez így most eléggé furán fog hangzani, de nincs annál jobb dolog, amikor azt látod, hogy a barátod szó nélkül felkapja a hátadra a legjobb barátnődet. Mert ebből látszik, hogy nem csak azért lógnak együtt, mert te fontos vagy nekik. Egymást is szeretik.
Mindenki köszönt mindenkit, majd kocsiba ülünk (én, Virág és El Harry-vel, Cat, Perrie és Dani Liammel), és a srácokkal elmegyünk Sandro bácsihoz. Mikor odaérünk, a Little Mix másik három tagja vár minket a vendéglő előtt. Kiugrunk a kocsiból, és végigölelgetjük Jade-éket.
   - Jaj, de gyönyörűek vagytok! - mondja Leigh-Anne, miután elenged engem.
   - Vééégre találkoztunk veleteeek! - ölelgeti továbbra is Virágot Jesy.
   - Úristen, nem akarom elhinni! - tapsikol örömében unokatesóm, akinek ebben a pillanatban öleli át a vállát Perrie:
   - Tudtam, hogy örülni fogsz!
   - Te voltál? - fordul felé könnyes szemekkel.
   - Ez a része igen - biccent a szőkeség - na, menjünk be! - karolja át az egyik oldalról Virág, a másikról meg az én vállamat, és a többiek is körénk gyűlnek, úgy lépünk be az étterembe, ahova Liam és Harry már jóval előttünk belopózott.
Az asztalokat kitolták a helyiség szélére, és csak tizenöt szék van a terem közepén, egy kisebb emelvény előtt, ahol a srácok állnak egy-egy mikrofonnal a kezükben, és ami mögött egy vetítővászon függ.
   - Sophie... - néz rám Virág, de Liam ekkor rákezd a szólójára:
   - Baby I, I wanna know what you think when you're alone is it me, yeah? Are you thinking of me, yeah? We've been friends not for a while, wanna know when you smile is it me, yeah? Are you thinking of me, yeah?
   - Girl, what would you do? Would you wanna stay? If I were to say? - énekli Harry, majd mindnyájan rákezdenek a refrénre:
   - I wanna be last, yeah. Baby, let me be your, let me be your last first kiss. I wanna be first, yeah. Wanna be the first time, take it all the way like this... and if you only knew I wanna be last, yeah, baby, let me be your last... your last first kiss... - ezt Niall szólója követi, aki végig tartja a szemkontaktust barátnőjével:
   - Baby tell me what to change, I'm afraid you run away if I tell you what I wanted to tell you, yeah...  - Louis része után Zayn énekli Harry előbbi sorait, majd újra a refrént éneklik. Virág ezalatt mögém lép, és szorosan átkarolva az állát a vállamra teszi:
   - Köszönöm, sis - suttogja elfúló hangon. Felé fordulok, és látom, hogy potyognak a könnyei.
   - Jaaaaj, most miért sírsz? - ölelem meg szorosan - én mondtam, hogy minden kételyed eloszlik - mosolyodom el, mire unokatesóm csak még jobban belém kapaszkodik:
   - Nem akarok elmenni innen - fúrja a vállgödrömbe a fejét. Legördül egy könnycsepp az arcomon.
   - És nem akarsz átiratkozni az én sulimba az utolsó évedre? Protekciós lennél, családtag odajár - motyogom, mire Viii felnevet:
   - Ja, jó is lenne! - ekkor valaki lassan kiragadja unokatesómat a karjaim közül, és engem is átkarolnak a derekamnál. Virág Niall nyakába borul, én meg Harry-hez bújok hozzá.
   - Na, üljünk le - terel minket a kikészített székek felé El.
   - Állj, Perrie-ék hol vannak? - kapkodja a fejét Virág a Little Mix-et keresve.
Ebben a pillanatban felcsendül az Always Be Together első pár szólama, majd amikor elindul a diavetítés az idei közös nyarunkról, Leigh lép fel az emelvényre:
   - We are friends for life. Hope that deep inside let this be your drive to survive... - mosolyog a lány, mire unokatesóm a szája elé kapja a kezét, és rám pillant. Amíg Jade énekel, Cat, Eleanor és Danielle is körénk telepedik; előbbi leül a földre, és megfogja a kezünket, míg a másik két lány jobban mögénk húzódik a székükkel, és a karunkra helyezik a kezüket. Virág a vállamra hajtja a fejét, mikor a lányok rákezdenek a refrénbe:
   - We'll always be together, don't you worry. I'll always be by your side, don't you worry. The circle will never end, just know that we'll meet again. And we'll always be together forever always... I am here - ekkor már nem bírom tovább, elkezdek pityeregni. A szám vége felé, Jesy részénél vége lesz a diavetítésnek, és a lányok is közelebb lépnek hozzánk, le, az emelvény elé. Látom, hogy nekik is könny csillan a szemükben. Lenézek Catre, és ő is törölgeti az arcát, Elt és Danit pedig hallom, ahogy szipognak mögöttünk. Hátrapillantok a srácokra, és Niall-lal összeakad a tekintetünk. Még a félhomályban is tisztán látom, hogy vörösek a szemei. Szomorúan rámosolygok. Viszonozza a gesztust, majd a tenyerébe temeti az arcát, mire Liam átkarolja rázkódó vállát.
A szám végén Zayn felkapcsolja a villanyt, és ahogy végignézünk egymáson, egyszerre nevetünk fel szomorúan. Harry Virághoz lép:
   - Bocsi, de hidd el, hogy ezt nem így terveztem! - szabadkozik a könnyek miatt, mire unokatesóm elmosolyodik, és Harry nyakába borul:
   - Jaj, te hülye! Ez így tökéletes, ahogy van! Köszönöm - néz rajtunk végig, amikor elengedi barátomat - nagyon sokat jelent nekem... ez az egész.
   - Az összes lányka jöjjön ide! - kiált fel Eleanor kitárt karokkal, és mi, Virággal elsőként öleljük át, majd sorban érkezik Dani, Cat, Perrie, Jade, Jesy, Leigh és... Louis - na, hé! Sicc! - mutat barátjára El.
   - Miért, én is lány vagyok! - vékonyítja el a hangját Lou, és megköti Niall pulcsiját a derekán "szoknyaként". Ez megtöri a jeget, és mindenki őszintén röhög fel.
   - Mondom én, hogy nem ismeri fel az "érzelmes" szó fogalmát! - mondja Eleanor.
Ekkor befut Sandro bácsi, egy zsúfolásig megrakott gurulós asztalt tolva maga előtt, így rávetjük magunkat a vacsorára. A tulajdonos ottmarad velünk addig, amíg elpusztítjuk az ételeket. Végigkérdez mindenkit, hogy hogy érezzük magunkat, és Jade-ék lelkére köti, hogy többször járjanak hozzá enni, majd magunkra hagy.
   - Niall-tól jó ötlet volt a dal, Virág teljesen odavolt érte - suttogom Harry-nek, aki vigyorogva megrázza a fejét:
   - Csakhogy nem ez volt a meglepetés. Niall! - szól a szőkeségnek, aki elszakítja Virágról a tekintetét, és felénk néz. Harry kérdően megvonja a szemöldökét, mire a srác rögtön kapcsol, és csendet kér. A csapatunk zsivaja (amit leginkább a Louis-Zayn-El-Perrie négyes biztosít) elhalkul, és Viall-ra nézünk. Virág kérdően néz barátjára, aki feláll a helyéről, barátnője kezét fogva:
   - Ezt igazából a tényleges búcsúra akartam időzíteni, de nem szeretném, hogy bármelyikőtök is kimaradjon belőle, így most... most - sóhajt egy nagyot. Látszik rajta, hogy nagyon izgul, épp ezért képtelen normálisan befejezni a mondanivalóját, de azért értjük, hogy mit ért ez alatt - Virág... pár nap múlva visszamész Magyarországra, és tudom, hogy megbeszéltük, hogy együtt maradunk, és hogy megjelölöd a londoni egyetemet, hogy a tanulmányaid alatt összeköltözhessünk, de... azt is tudom, hogy ez baromi nehéz lesz, mert alig fogjuk egymást látni, talán a suliszünetek alkalmával tudunk majd találkozni, és hogy eléggé erős ahhoz az egymás iránt táplált érzéseink, hogy kibírjuk egymás nélkül. Épp ezért... - nyúl a farzsebéhez, amiből kivesz egy kicsi ékszeres dobozt - szeretném, ha hordanád ezt minden nap, hogy tudasd a magyar fiúkkal, hogy az enyém vagy - Virág kinyitja a dobozt, és egy ezüst nyakláncot emel ki, amin medálként egy kicsi smaragdköves gyűrű lóg - ez a gyűrű a pontos másolata a szüleim eljegyzési gyűrűjének - folytatja Niall, amíg felakasztja barátnője nyakába - remélem, hogy egy nap már nem a nyakadban fogod hordani... hanem a gyűrűsujjadon.
   - Úristen... - suttogom könnyes szemekkel. Harry rám pillant, majd halványan elmosolyodik, és átkarolva a vállamat magához húz.
   - Niall, ez most komoly? - forgatja az ékszert Virág az ujjai között.
   - Soha nem akarlak elveszíteni - jelenti ki a srác magabiztosan, majd magához húzza unokatesómat, és hosszasan megcsókolja. Én meghatottságomban véletlenül tapsolok egyet, mire a többiek is rákezdenek.
Virágnak konkrétan megkérték a kezét.
A rokonom lesz Mrs Horan...

2013. május 25., szombat

45. fejezet

A záróünnepség után még beültünk valahova enni, majd fél háromkor mindenki hazament. Cattel megbeszéltük, hogy délután találkozunk hármasban, és együtt töltjük a napot.
Ezért ma nagy nehezen, de Virággal sikerül felkelnünk délben, és reggeli gyanánt elfogyasztjuk azt a két kakaós csigát, amit még Harry-vel sütöttünk Holmes Chapelben - és ami még maradt -, majd visszasietünk a szobámba, és felöltözünk. Én a Harry-től lenyúlt, fekete Hipsta, please!-es pólót veszem föl, amit egy cirka ötperces szenvedés után sikerül megkötnöm a csípőmön, ehhez a kedvenc sötétebb farmersortomat és a fekete Converse-dorkómat húzom, Virág pedig az ír zászlós pólója mellett dönt, királykék vászonsorttal és fehér Supra-cipővel, amihez felveszi a Niall-tól kapott fullcapet. A megszokott módon összecuccolunk - táskába zsepi, pénztárca, mobil, kulcs és egy-egy üveg víz -, és elsétálunk a buszmegállóba, ahol Cat már vár ránk. Egyszerű kék Abercrombie-pólót visel, fehér sorttal, és kék-fehér Nike-cipővel, ami hasonló fazonú, mint Virág csukája.
   - Késtünk? - nézek riadtan az órámra, de szőke barátnőm megrázza a fejét:
   - Jaj, dehogy! Nem, csak... én mindig mindenhova előbb érkezem, még teljesen időben vagytok - mosolyog ránk.
   - Oké, akkor most hazamegyünk, hogy késhessünk, rendben? - vigyorog rá Viii, és belém karolva elindul visszafele, de egy erősebb mozdulattal visszarántom magunkat.
   - Ne haragudj, csak Niall-elvonási tünetei vannak - intézem szavaimat Cathez, aki erre halkan felnevet, Virág pedig szúrós szemmel méreget engem egy ideig, majd témát vált:
   - És, mit csináljunk, csajok? - csapja össze a tenyerét - mozi? Bowling? Vagy ebéd?
   - Milyen ebéd, te most reggeliztél! - nézek megrökönyödve unokatesómra, aki csak legyint, mondván, hogy az nem jelent semmit.
   - Amúgy, én is éhes vagyok... - jegyzi meg Cat.
   - Hát, én körbe vagyok véve belesekkel... - rázom hitetlenkedve a fejem, mire a két lány nevetve belém karol két oldalról, úgy sétálunk el a plázához - mit szóltok ahhoz, hogyha elmegyünk bowlingozni, ahol tudtok venni nasit a pultnál, és amikor én is megéhezem, átülünk a Nando's-ba? - vetem fel az ötletet, és a csajok rögtön belemennek.
Miután Cat elintézi a pályabérlést - a bárpulthoz legközelebb eső pályát választottuk, ami a legmesszebb van a recepciótól -, kikérjük a cipőket, mert az ugye, ingyen jár, de nem vesszük át őket, inkább maradunk a saját lábbelinkben, a bowling-cipőket meg eldugjuk a műanyag székek alatt. Cat beprogramozza a pontszámlálót, majd elindul a játék. Igazából egy menet nagyjából félórás, de ez nálunk több, mint egy óráig tart; miután az otthonról hozott vizünk elfogy, néha kérünk inni valamit (Cat rám ragasztotta a "koffeinfüggő" becenevet, amiért egyfolytában Pepsit iszok), vagy a lányok eszegetnek valamit, vagy csak egyszerűen fotózzuk egymást agyba-főbe. Virág meg akar győzni arról, hogy pózoljak úgy két bowling-golyóval, ahogy Harry szokott, de végül sikerül lebeszélnem róla. Végigröhögjük az egészet, és lehet, hogy kicsit hangosabbak is vagyunk a kelleténél, mert egy ötfős lánycsapat egyszer csak berohan hozzánk, és szinte egyszerre kezdik mondani a magukét:
   - Úristen-úristen, Virág, ne menj haza, nagyon fogsz hiányozniii! - így az egyik.
   - Sophie, láttuk a holmes chapeli képeket, tényleg csináltatok kakaós csigát? - szól egy másik.
   - Cat! Josh-sal olyan cukik vagytok, istenem, olyan jó, hogy ő is talált magának egy lányt, és annyira jó, hogy az te vagy, annyira összeilletek... - mondja a harmadik, a maradék kettő meg képért könyörög.
   - Jézus, lányok! Relax! - nevet Virág, védekezően maga elé emelt kezekkel.
   - Igen, először is mutatkozzatok be! - teszem hozzá mosolyogva, és a csajok elmondják a neveiket. Beszélgetünk egy kicsit, majd megcsináljuk a képeket, és mikor búcsúzunk, az egyikőjük ilyet szól:
   - Bárcsak többet tudnánk rólatok! Olyan kedvesek vagytok, csak ezt olyan kevesen tudják - biggyeszti le az ajkát. Virággal egymásra nézünk, és tudom, hogy ő is arra gondol, amire én. Twitcam.
   - Olyan nyolctól legyetek Twitteren - fordul vissza a lányhoz unokatesóm, aki értetlen arccal, de bólint. Még utoljára megöleljük őket, majd miután elmentek, rögtön felugrunk Twitterre. Miután Viii posztolt, átnyújtja nekem a telóját, mivel az enyém nem okostelefon. Amint belépek a saját fiókomba, rögtön unokatesóm posztjával találom szembe magam:
Today is gonna be the day... TWITCAM with my ladieees! @Sophie_Goldy and @CatBenzzo #loveee - azonnal retweetelem, és én is kiírok egy hasonló szöveget:
@ViallHortman @CatBenzzo Tonight let's get some... and do a #twitcam ;) xx - amint kiposztolom, megpillantom Cat kiírását is:
Twitcam with @ViallHortman and @Sophie_Goldy tonight from 8pm! C'mon and askin questions!:) #loveyouall x
   - Juuuuuuuuuuuuuj - mondjuk kórusban, majd újra egyszerre nevetünk fel.
Átmegyünk a Nando's-ba, és miután mindhárman átvesszük a gigaadag kajánkat, leülünk az egyik bokszba.
   - Úristen, azt hittem, megveszek, olyan éhes vagyok! - tekint az égre Virág, míg beleharap a csirkefalatkájába.
   - Sophie, hogy bírod ilyen sokáig kaja nélkül? - kérdezi Cat, majd belekortyol a jeges teájába.
   - Nem sportolok, és anyu is hasonlóan eszik, mint én. Szerintem csak ennyi - mosolyodom el, és felhajtom a Pepsim egyötödét.
   - Ja-ja-ja...
   - De ennek ellenére nem vagyok egyszálbél - teszem hozzá vigyorogva.
   - Sophieee, megint hülye vaaagy - csóválja a fejét Viii, mire felnevetünk.
   - Nem azt mondtam, hogy kövér vagyok, csak azt, hogy nem látszik ki minden csontom - vonom meg a vállam.
   - És ez a te szerencséd. Hogy nem mondtál ilyet - mutat rám fenyegetően unokatesóm, majd nyom egy puszit az arcomra.
A Nando's után elmegyünk moziba. Fogalmam nincs, miről szól a film, az egészet kiparodizáljuk, és azon röhögünk, hogy melyikünk tudja túllicitálni a másikat a baromságaival... és... nem is nézzük végig a filmet, mert annál a jelenetnél, amikor Bruce Willis pisztolyt ránt az ellenségre, és utána elkezd beszélni, úgy szinkronizálom át, hogy "Nem leszek kisdobos!", így fuldokolva rohanunk ki a moziteremből cuccostul-kajástul-mindenestül, és az előtérben lévő oszlop köré kiépített bársonyfotelbe röhögve rogyunk le.
   - Jézusom, Sophie! - nyögi ki nagy nehezen Cat nevetés közben.
   - Olyan büszke vagyok ráááád! - karolja át a nyakam Virág röhögve, mire felvisítok.
   - Neeeeee érj a nyakamhoooooz! - unokatesóm nagy bocsánatkérés közepette elrántja a kezét a vállamról.
   - Nem bírod, mi? - vigyorog Cat, a reakciómat figyelve. Megrázom a fejem - akkor mit kezd veled Harry?
   - Huhuhuuuuu! - kapja Viii a szája elé a kezét.
   - Harry más tészta, ő általában a nyakamat nem szokta fogdosni - legyintek, mire barátnőim visítva röhögnek fel - jézi, ti mi a jó istenre gondoltok??? - nevetek fel én is "felháborodottan".
   - Most miért? Te mondtad - törli meg a szemét Cat, Virág pedig egyetértően bólogat - amúgy, mennyi az idő? Mert nyolcra haza kéne érni hozzátok...
   - Most hét huszonöt van - pillant unokatesóm az órájára - szerintem menjünk.
Nyár végén sokkal könnyebb közlekedni Londonban, az utolsó napokban már senki sem szeret rohangálni, így húsz perc alatt hazabuszozunk. Kicsit hűvösre fordul az idő - éjjel tuti zuhogni fog az eső -, így amikor hazaérünk, felkapom magamra a szürke, sötétkék feliratos, bő szabású Mustang-pulcsimat, és Virág is felveszi az ugyanilyen feketéjét, Catnek pedig kölcsönadom azt a halványkék, vastag, cipzáras kardigánom, amit a nagyiék küldtek még májusban a szülinapomra, de S-es méret helyett véletlenül L-est küldtek ki a raktárból. Mindegy, itthonra nekem mindig tökéletes, és jó puha, szóval nem is baj, hogy majdnem a térdemig leér az alja. De Caten viszont már egész emberien áll, nem hiába, majdnem olyan magas, mint Josh. Bekapcsolom a gépem, Virág pedig lerohan a konyhába egy kis nasiért és innivalóért, Cat meg benyomja a digitális ébresztőórámon a Hits Radio-t, ahol éppen a Wings indul el a Little Mix-től.
   - Jaj, de imádom ezt a négy csajt! - sóhajt szőke barátnőm.
   - Igen, én is - bólogatok mosolyogva, amíg bepötyögöm a Twitter-jelszavamat - Viiii, gyereeee, én nem tudom megcsinálni a twitcam-eeeet! - kiáltok az ajtó felé, ahol éppen belép unokatesóm, egyik kezében egy tál popcornnal, a másikban meg három doboz light kólával.
   - Oké, engedj oda - dobja le az ellátmányt az ágyam végébe, és gyorsan beállítja a twitcamet. Rápillantok az órámra; még van öt percünk.
   - Juuuj, gyorsan, hadd nézzem még meg a posztokat! - rugózok az ágyamon, és átfutom a kiírásokat az üzenőfalamon.
   - Nézd a trendeket! - szól izgatottan Cat. Pár órán belül világtrend lett a #twitcam, amit én írtam így ki a posztomban, az alatt #SVCTwitcamYeah, #1DgirlsTC és #SovitherineBejsondy.
   - Mi az az összeollózott név? - hunyorog unokatesóm.
   - Az, drágám, Sophie Goldy, Bejczi Virág és Catherine Benson összeollózott neve. Avagy szerénységünké - vigyorgok.
   - Úristen!!! - fogja az arcát Cat - én egy trend vagyok! - erre a kijelentésre felröhögünk, és elindítjuk a twitcam-et. Csak úgy pörög fel a videólátogatók száma, pedig még nem is köszöntünk.
   - Öhm... húha - nevet zavartan a kamerába Virág - na, sziasztok! Itt egy Sovitherine Bejsondy-féle jó kis twitcam! - köszönti a nézőket.
   - Yeaaaaaaaaaaaaah! - kiáltjuk egyszerre.
   - Igyekszünk minden kérdésre válaszolni, amit feltesztek, de ha valaki kimarad, ne haragudjatok, de máris több ezren vagyunk itt - szólalok meg én is.
   - És nagyon köszönjük, hogy trend lettünk Twitteren, komolyan nem tudom felfogni - teszi hozzá Cat.
   - Na, lássuk az első kérdést - kezd kutakodni az írások között unokatesóm - @1Dbaby kérdezi, hogy milyen érzés egy hírességgel járni.
   - Milyen hírességgel? - értetlenkedik Cat. Virág már épp el akarja neki magyarázni, de megrázom a fejem, hogy meglássuk, mikor esik le neki. Nem sokkal később barátnőnk már kapcsolt is - jaaaa, tényleg... upsz - röhögi ki saját magát.
   - Hát, kb. ilyen - mutatok Catre - nagyon nem foglalkozunk azzal, hogy most híresek-e vagy sem. Ők is ugyanolyan emberek, mint bárki más, épp csak... hát, egy kicsit több figyelem irányul rájuk, mint másokra. Tehát Cat nem a dobos Josh Devine-t szereti, hanem... a jó humorú Josht, akinek a hobbija a dobolás. Virág nem 1D-Niall Horanbe szerelmes... már - vigyorgok össze unokatesómmal, mert pár hónapja még csak álmodoztunk arról, hogy egyszer mellettük ébredünk reggel, vagy kézen fogva sétálgatunk a Temze partján... mint minden Directioner -, hanem Niall-ba, aki egyfolytában zabál. És én sem Harry Styles-ot szeretem a One Directionből. Én Harry-vel járok a pékségből - vonom meg a vállam pironkodva. Erre több száz sor ugrik fel a chat-ablakban. Van, aki csak valami hangulatjelet küld, vagy szívecskét, de van olyan, aki hosszan kifejti a véleményét, hogy nem csak mi vagyunk szerencsések, hogy ilyen fiúkkal lehetünk együtt, hanem a srácok is baromira azok, hogy találtak maguknak ilyen tiszta szívű lányokat. Nem tudom, én mennyire vagyok az, de nagyon jól esett, hogy ezt gondolják rólam.
   - Jó, a következő kérdést én választom ki - sasolja a kérdéseket Cat - huuu, ez tetszik! @MrsStyran... úúú, csajok, a házastársatoook! - kacsint ránk hülye fejjel a csaj, mire hangosan felröhögünk -, szóval, ő arra kíváncsi, hogy kinek mi a kedvenc színe. Nekem a kék - válaszol rögtön a kérdésre - Virág?
   - Türkizkék és zöld, de a lilát is szeretem! Nem tudok dönteni... de Niall miatt a zöldet mondanám - mosolyodik el unokatesóm.
   - Sophie?
   - Piros! Nagyon is a piros - vágom rá - olyan energiával teli szín, hogy húha!
   - Akkor már értem, hogy miért vagy mindig olyan éber - biccent felém Cat.
   - Mik derülnek ki...! - sóhajtok hitetlenkedve, mire újra felnevetünk - na, a következő kérdést már mióta kinéztem magamnak... @1DHadMeAtHello azt kérdezi, hogy kinek ki... zárójelben "volt", rázójel bezár...
   - Rázójel??? - grimaszol Virág - nem zárójel?
   - Miért, nem azt mondtam? - pislogok nagyokat.
   - Öhm, nem, nem éppen! - röhög az arcomba - "rázójelet" mondtál.
   - Ja... mindegy, akkor rázójel! - vonom meg a vállam - szóval, kinek ki a kedvence az 1D-ből, és miért. Cat?
   - Hát, én nem vagyok az a nagy Directioner, szóval nem ismertem őket annyira, mint ti... néha láttam róluk képeket, és Zayn mindig is nagyon tetszett, a kis rosszfiús imázsával - vigyorodik el - de maradok Josh-nál, végül is ő is 1D-tag - vonja meg a vállát.
    - Sis'? - fordulok Virág felé.
    - Niaaaall!!! - kiáltja a fülembe - Niall most és mindörökkééé!! Annyira cukiii!!! Komolyan, már az első pillanattól kezdve levett a lábamról a nevetésével! Aztán a szólásai... "ha utánad fütyülnek az utcán, ne fordulj meg! Te egy hölgy vagy, és nem egy kutya!", ez tőle a kedvencem. Plusz ugyanolyan sokat eszik, mint én, és annyi mindenben hasonlítunk, hogy együtt állapítottuk meg, hogy már kicsit ijesztő... de, persze, mindannyiukat imádom, Louis a kis vicces, Zayn a rossz fiú, Harry a göndööör, Liam pedig egy hős.
   - Ja-ja, teljesen egyetértek veled - bólogatok mosolyogva - ahogy mindig is tettem! - nevetek fel halkan - nekem Harry volt a kedvencem, a mély hangján elkezdett énekelni vagy beszélni, nekem végem volt... aztán a perverz beszólásai... komolyan, amióta ismerem, nem tudok nem röhögve ránézni a 69-es számra. És nekem is van ám tőle kedvenc idézetem! - rázom meg az ujjam afféle "na, ezt süsd ki!"-stílusban Virágnak - "Légy természetes, baby. Ne nézz ki úgy, mint akit megerőszakolt egy zsírkréta." És lányok? Ő ezt tényleg így gondolja! - nézek a kamerába mosolyogva - amikor először nála aludtam, másnap reggel ki akartam sminkelni magam, erre kivágta a kukába az összes sminkcuccom... szóval, tényleg ne sminkeljétek magatokat, akárhány Directionerrel találkozom az utcán, lányok, ti mind gyönyörűek vagytok!! - erre is jöttek az olvadozós reakciók a nézőktől. Annyira jó látni, hogy ennyire kedvesek velünk, és... juuuuuuuuuj, úgy szeretek közéjük tartozni!!
   - Na, a következőt @MixerDirectionerBlackStar kérdezi. Azt akarja tudni, hogy milyen érzés úgy tölteni minden percet a srácokkal, hogy tudjuk, amíg mi boldogak vagyunk, több millió embernek megszakad a szíve - olvassa fel Cat - ez szerintem leginkább rátok vonatkozik - fordul felénk. Virágnak látom az arcán,  hogy eléggé a lelkébe rohantak ezzel a kérdéssel, így csak én válaszolok:
   - Hát... lássuk be, a Directionerek előbb léptek a srácok életébe, mint mi. Azt kell mondanom, hogy szerintem a fiúk szívének mi csak egy részét töltjük ki, mert el kell ismerni; veletek, a rajongókkal nem vehetjük fel a versenyt. És ezt most az összes Mrs Directionnek üzenem: mi, vagyis Perrie, El, Dani, Virág és én a srácoknak csak a barátnői vagyunk. De ti, a rajongók, a Directionerek mindörökké a feleségeik maradtok. Mert tudom, hogy akármennyire szerethetem én Harry-t, mindig lesz egy Mrs Styles, aki elszántan úgy gondolja, hogy az ő érzései bizony erősebbek, mint az enyémek. És tudjátok mit? Igaza van ennek a Mrs Styles-nak! Akarom, hogy igaza legyen. Lányok, annyira szeretlek benneteket, hogy az valami fogalom! Tudom, a kapcsolatunk elején voltak kellemetlen dolgok, pláne itt, Twitteren... de az, hogy képesek voltatok engem... minket - pillantok a jobb oldalamon ülő Virágra - elfogadni, mint a srácok barátnői, és támogattok minket, és amikor megláttok minket, szinte rögtön azzal kezditek, hogy mennyire örültök Viall-nak és Sarry-nek... nem tudok eléggé hálás lenni. Nagyon sokat jelent ez nekem, tudjátok? Mi is Directionerek vagyunk - fogom meg unokatesóm kezét -, és imádunk közétek tartozni. Tényleg ti vagytok a második családunk, ami elég népes, ha azt nézzük, hogy most is több százezren nézitek ezt a twitcam-et - erre mindkét lány felnevet mellettem - de hát most nem? - fordulok feléjük vigyorogva.
   - De-de, teljesen igazad van - bólogat Cat.
   - És én sem tudtam volna elmondani ezeket a dolgokat szebben - mosolyog Virág, majd szívet mutat a kamerába - nagyon szeretünk titekeeeeet!!!! - erre újra sorozatban jönnek a válaszok a rajongóktól, hogy ők is nagyon szeretnek minket. Ezek után már minden hülye kérdésre válaszolunk, amit éppen írnak. Azzal a kérdéssel eléggé elszalad az idő, hogy kinek mi a kedvenc kajája, mert Virág és Cat egyszerűen képtelen dönteni, én viszont rögtön rávágom, hogy juharszirupos gofri eperrel és tejszínhabbal. De végül is nagyon jól sikerül a twitcam, egyre többen kapcsolódnak be, és amikor elköszönünk a rajongóktól, a nézők száma valami kilencszázezer körül van. Hihetetlen...
Fél tizenegykor megérkezik Josh, és hazaviszi Catet, mi, Virággal pedig felhívjuk Harry-t és Niallt, hogy mi jót csináltunk ma. Amikor Harry felveszi a telefont, egyből meg tudom állapítani a hangjából, hogy vigyorog.
   - Szóval gofri?
   - Te néztél minket?? - hitetlenkedem.
   - Még szép, ettől volt hangos a Twitter! - nevet.
   - Milyen néven voltál te?
   - Nem írtam, csak néztelek titeket.
   - Szóval bujkáltál...
   - Ja, valami olyasmi. Csak érdekelt, hogy mit süttök ki egy ilyenből, és lányok, ti nem vagytok normálisak! - röhög fel hangosan - és nem igaz, hogy csak egy részét töltöd ki a szívemnek. Az egész a tied.
   - Ne mondj ilyet - mosolyodom el - hidd el, hogy a Directionerek jobban számítanak.
   - Tényleg úgy véded őket, mint a családodat.
   - Mert ők is a családom.
   - Szóval, ha egy nap elveszlek, pontosan hány sógornőm is lesz?
   - Egy pár biztosan...
   - Aj-jaj... és mind gyönyörű... még jó, hogy az ízlésemnek csak te felelsz meg.
   - Azért ezt a kijelentésedet ne hamarkodd el.
   - Ezzel az óv intéssel már elkéstél - vágja rá - nekem egyedül csak te kellesz - váltja komolyabbra a hangját, mire elmosolyodom.
   - Ezzel én sem vagyok másképp.
   - Reméltem is. Nem bírnám ki, ha egyszer elválnának az útjaink.
   - Na, ne mondj ilyet! A holnapot is együtt töltjük - emlékeztetem rá, hogy tegnap sms-ben megbeszéltünk egy Sarry-napot.
   - Na, igen... a holnap... figyelj, el kéne mennetek valamerre a lányokkal. Perrie jövő héten elutazik a Little Mix-szel, így most kell elbúcsúztatni Virágot, plusz Niall már nem tud megülni a seggén amiatt, amit a búcsúestre tervezett.
   - Micsodát?
   - Az most neked is titok - feleli -, de elképedsz.
   - Hát, ez eddig nem valami biztató...
   - Ne izgulj, jó lesz.
   - Az jó, ha egész nap itthon maradunk? És akkor este odamegyünk a...
   - Sandro bácsihoz. De majd értetek megyünk Liam-mel. És oké, ráküldök egy sms-t a lányokra, hogy nálatok gyűljetek össze. Tartsatok filmmaratont, vagy nem tudom.
   - Rendben - bólintok - akkor holnap este.
   - Holnap este. Jó éjt, kicsim. Nagyon szeretlek.
   - Én is, aludj jól - mosolyodom el, majd letesszük.
Fogalmam nincs, hogy mit tervez Niall a búcsúestre, de elképzelésem nincs róla. Ha már nem bír magával, tuti nagy dolog, hát Virág mégis csak elutazik jövő héten... de mi lehet ennyire fontos?? Tippem nincs... azért legalább engem, mint családi hozzátartozót, beavathattak volna...